A „spirituális” vagy „ezoterikus” előadók, tanítók közt igencsak ismert alak Balogh Béla. Tanai szerint az agy nem képes létrehozni gondolatot, hanem felülről kapja, mindez pedig fizikailag, materiális alapon, tudományosan bizonyított, beleértve Isten, az értelem és érzelem létét, melyek szintén anyagi alapúak (Balogh talán a materialista spiritualizmus feltalálója). Könyvében már-már prófétai hevülettel rukkol elő egy új világképpel, amely a vallást és a tudományt próbálja meghaladni. Újabban előadást tartott a nyelv teremtő erejéről, amelyet jelen kritikámmal cáfolok meg alapjaiban az önellentmondó világképével egyetemben.

 „Adj hálát érte, hogy akár személyesen is találkozhatsz velük...”

(idézet Balogh egyik diaképéből a kortárs magyar „felfedezőkről”)

Materializmus vs spiritualizmus

Balogh Béla A végső valóság c. népszerű könyvét a következő fülszöveggel hirdetik:

A VÉGSŐ VALÓSÁG talán az első olyan mű, ami áthidalja a materialista, az idealista és az ezoterikus világnézet közötti szakadékot. Tudományos eredményeink, képességeink és élményeink felülvizsgálata után tarthatatlanná válnak az evolúció kezdeteiről alkotott feltételezések is. A halál utáni, valamint a születés előtti élet lehetősége már nem hit kérdése, hanem fizikai törvényszerűség. Megdöbbentően új világkép ez, ami a léttel kapcsolatos kérdéseink többségére választ adhat.

Ezt a könyvet állítólag egy svéd egyetem is megrendelte és már a kéziratát bekérte az MTA. Mindenesetre aki a könyv fizikai és egyéb természettudományos részeire kíváncsi, szép számmal találhat róla szakmai és nem szakmai kritikát a különböző internetes fórumokon, amikben nekem nem tisztem szakmai állást foglalni, hiszen nem vagyok fizikus. Annyi összefoglalóan elmondható a kritikákról, hogy szerintük Balogh – és saját más nézőpontú meglátásom szerint is – se a materializmust nem érti igazán, a fizikát sem hídmérnök létére, a spirituális szósszal leöntött elméletei pedig színtiszta materializmus, amely logikai önellentmondással van tele. Erre igényesebb kritika ide kattintva olvasható (különös tekintettel utalok a Zárszóra). Legalapvetőbb hibája Balogh világnézetének, hogy a spirituális entitások (lélek, szellem, Isten) lényegisége pont az, hogy nem anyagi természetűek, nem függnek az anyagtól, például a matematika igazsága anyagtól függetlenül létezik (kapcsolódó téma Platón ideái), így eleve elhibázott a nem-anyagi entitásokat anyagi alapon bizonygatni. A továbbiakban nyelvi és logikai úton közelítem meg a tanait, mert ezekben szakavatottabb vagyok.

A nyelv mint a természet része

A nyelvészet részben tekinthető természettudománynak is módszereiben (matematizálható) és vizsgálati tárgyában (a nyelv mint biológiai produktum). Az egyén nyelvhasználatát meghatározzák biológiai adottságok is. Például azonosítottak már géneket, amelyek az egyén nyelvi képességeiért felelősek. Egy ilyen öröklődő nyelvi zavarért hibás gén miatt fordulhat elő, hogy a nyelvi zavarban érintettek nem tudják képezni a többesszámot, például a ház – házak, gáz – gázok párosok alapján a -k többesjellel (ha úgy tetszik, nyelvtani elemmel) nem tudnak a bor szóból borok-at képezni, hanem külön szóként kell megtanulniuk a borok-at. A szóképzésre képtelenek, így a nyelvhasználatuk nem produktív [1], hanem inkább tudatlan imitálás a bonyolultabb konstrukcióknál.

Egy új kutatás kimutatta, hogy a nyelvtanulás sikerességét az egyén genetikai és agyi struktúrája is meghatározza. [2] Természetesen a szorgalom mindenkinek adott lehetőség, ezáltal egy nyelv mindenki számára megtanulható. A példákat lehetne még szaporítani, de az eddigiekből már látszik, hogy a nyelvnek van egy biológiai arculata is, tehát ebből a szempontból a természet részét képezi, ami ellentétben van Balogh Béla állításával, miszerint a nyelv (vagy gondolkodás) képezné a természetet (az anyagi valóságot).

Balogh nyelvi előadásának kritikája

A teljes videót megtekinthetjük itt:

1. Nyelv, teremtés, természet

Balogh a „Teremtő nyelv és teremtés” című előadásában arról hallhatunk, hogy a minket körülvevő anyagi (materiális) világ megteremtője maga a nyelv (a gondolat). E szerint Balogh világképe nem heliocentrikus, hanem multicentrikus, ráadásul univerzum helyett többféle multiverzummal, hiszen a nyelvhasználat (= teremtés Balogh szerint) egyénekhez kötött, így minden ember maga a teremtő (azaz isten = színtiszta politeista világkép), aki nyelvhasználatával, gondolataival teremti meg az anyagi valóságot, a saját világát, amelyet ezekből következően mint teremtő vagy úr alárendel magának (vö. „a Föld fog sarkából kidőlni” / Internacionálé, a materialista kommunizmus szlogenje). Balogh nézetének végső valóságát, igazát, életszerűségét egyszerűen kipróbálhatjuk: sötétben mondjuk ki erősen koncentrálva, hogy „Legyen világosság!” Ami a Biblia szerint a Teremtőnek sikerült, az nekünk legfeljebb csak akkor fog, ha gombnyomással felkapcsoljuk a villanyt, de nem a teremtő ige erejével, ahogy azt Balogh nézetéből kivehetjük. Azonban ha tűz van (a tűz a természet eleme), akkor mi fogjuk vészt kiáltva kimondani: „Tűz van!” – vagyis a természet képes létrehozatni velünk a nyelvi megnyilvánulást, amíg mi nem vagyunk képesek szavakkal tüzet csiholni. Tehát a Föld nem fog sarkából kidőlni, a természet nincs alárendelve az embernek nézetem szerint. Baloghnak láthatóan nincs alázata a természettel szemben, pontosan ahogyan a materialisták is esztelenül kiaknázzák a Földet és teszik tönkre a természetet.

2. Nyelv és gondolkodás

Vegyük sorra Balogh előadását, amelynek vitás pontjait néhol számmal jelzem (pl. az előadás x percénél). Először azzal nyitja előadását Balogh, hogy különbséget tesz teremtő és teremtő közt (különböző nyelvek különböző teremtő képességet adnak az embereknek szerinte). Az alapötlet visszavezethető a Sapir-Whorf-hipotézisre, mely egyfajta nyelvi metafizikaként is felfogható, miszerint a nyelvünk meghatározza és bekorlátozza a világról alkotott felfogásunkat, gondolkodásunkat, más-más tudattal és tapasztalattal rendelkeznek a különböző nyelvek beszélői. Az elmélet megcáfolható, pl. vannak nyelvek, amelyekben nem tesznek nyelvi különbséget a kék és a zöld szín között, de ez nem azt jelenti, hogy a beszélők színvakok lennének és nem tudnák tapasztalni a különbséget. Ha mi magyarok jó megfigyelők vagyunk, akkor szintén észleljük, hogy a hónak különböző típusai vannak látszatra, tapintásra, állagra, de nem érezzük szükségét annak, hogy több tucat szavunk legyen a hóra, ahogyan az eszkimóknak van velünk ellenben. A Sapir-Whorf-hipotézis inkább csak egy enyhe formában fogadható el: a nyelv hatást gyakorol a gondolkodásunkra, de nem határozza meg és nem korlátoz.

3. A nyelv mint varázsige

Balogh különbséget tesz az előadása elején a teremtésre alkalmas és alkalmatlan nyelvek közt, azaz szerinte vannak nyelvek, melyekkel mint varázsigével működik a teremtés (nevezzük el őket a Harry Potter alapján vingardium leviosa-nyelveknek). Bevezető példának hozza a Bibliából ismert Bábel tornyának történetét, amely utal arra, hogy az emberiség egykoron egy nyelvet beszélt és ez képessé tette őket az együttműködésre, a közös célok elérésére. Ez egyébként a történeti nyelvészetben monogenezis címszó alatt megtalálható (volt egy közös ősnyelve az emberiségnek). Balogh azonban úgy mutatja be a történetet, mintha az egy közös nyelv a teremtésre lenne alkalmas, nem pedig az együttműködés és közös munka megteremtésére, ami által fizikailag érnének célt (Bábel tornyának megépítése). Majd elkezdi vizsgálni, hogy a magyar nyelv vajon vingardium leviosa-nyelv-e, azaz teremtő nyelv-e. Módszertana a népi etimológia listás demonstrálása (bibliai nevek magyar füllel való értelmezése), ahelyett, hogy az amúgy vizsgálatot érdemlő nyelv és vallás kapcsolatát boncolgatná. Folytatja Balogh azzal, hogy a bibliai időkből áttér a jelen világunk földrajzi névhasználatára: példának említi az Ural hegységet, amely szerinte uralja a tájat, innen a neve (3 p 35 mp-től a fenti videón), aztán kifejti, hogy az Ural-tól délre (DK), vagyis (a hierarchiában) lejjebb található hegység az Altaj, azaz al-táj. Itt azonban abbahagyja a rendkívül meggyőző példáit, pedig tudnám még javasolni Baloghnak, hogy vegye hozzájuk az Altaj-tól (azaz alsó tájunktól) még délebbre (vagyis lejjebb) található hegyet: a Himalája, azaz hím alája, persze csak amennyiben nincsenek gyerekek az előadásán.

Következő érdekes példája, hogy a katona megnevezése angolul a soldier (azaz zsold-os), egy pénzért támadó katona, amíg magyar nyelven hon-véd, a hazáját védő katona. Afölött persze gondtalanul elsiklik, hogy a katona szavunk vajon inkább zsoldos-e, vagy honvéd, s vajon a magyar katonák a Don-kanyarban a hont védték-e, vagy mások érdekeiért harcoltak (sajnos).

4. Logikus és nem logikus nyelvek

Kicsit később (14:20-tól) tárgyalja a logikus és logikátlan nyelveket. Logikus nyelvnek hozza a magyart (ami ez esetben az anyanyelve), logikátlannak az angolt (idegen nyelv). Példája:

Magyar:

– Szeretlek.

– Én is.

Angol:

– I love you. = Én szeret te [sic!].

– I love you to [sic!]. = Én szeret te is [sic!].

Adjuk meg neki a jóindulatot, hogy csak elgépelte, mert helyesen: I love you, too. és tekintsünk el a vicces félreérthetőségtől, amit a vessző hiánya produkálhat. A fordításával kívánja hangsúlyozni, hogy az angol nyelv olyan, mint a gyermek, aki olyan rosszul beszél, hogy pszichológushoz vagy logopédushoz kellene vinni (lásd az előadását). Azonban itt pont Balogh az, aki a (félre)fordításával így magyarázza félre az angol nyelvet. Ugyanis a tárgyesetet (magyarban a -t végződés jelöli) az angol nyelvben az adott szó mondatban elfoglalt helye jelöli (ige utáni hely, ezért is olyan szigorúan kötött a szórendje az angolnak), amit ha helyettesíthetünk tárgyas alakot felvehető névmással, akkor látszik is magán a szón a tárgyeset, pl. I love John. – I love him., ahol a him (őt/ hímnem) tárgyesetben van, ekképp a John is. A legtöbb szónál azonban elegendő a mondatban megfelelő helyen lennie az angol szónak a tárgyeset elnyeréséért; hasonlóképpen az I/you/stb. személyes névmásokkal igenis egyeztetve vannak a személyragok az angolban is, ami közmegegyezéssel ún. zéró végződés. Tehát az I love you. tisztességes és helyes fordítása: Én szeretlek téged. Ettől kezdve Balogh logikája megbicsaklik a logikus nyelvek kapcsán. Végül pedig önmagának mond ellent: nem azt mondja, hogy nincs logikája, hanem hogy más a logikája a logikátlan nyelveknek (értelmes, ugye?). Más példájánál pedig az it-et viszont azt-nak fordítja, azaz tárgyasnak, tehát Balogh a saját érvelésében is inkonzisztens és önkényes (kedvére alakítja és alkalomhoz illően változtatgatja érvelési rendszerét). A számos bizonyításul nem szolgáló példája után hirtelen arra a megállapításra jut, hogy a nyelvvel lehet teremteni, de hogy milyen ennek a teremtésnek a természete (anyagi, szellemi, vagy lelki entitást teremt? – valószínűleg mindegyiket, hiszen Balogh szerint minden anyagi alapú), azt már nem tudjuk meg, de a mikéntjét sem, valószínűleg ezt a részt az előadásában is megemlített „teremtő tanfolyamára” hagyja (vesd össze azzal, hogy Balogh szerint a Teremtő az embert teremtőnek teremtette, de ezek szerint nem elég jól, mert ehhez teremtő tanfolyamra kell járnia, mindezt – Balogh érvelése szerint – a gonosz materialista tudományos világ miatt, amely elhitette velünk az iskolai oktatáson keresztül, hogy nem az van, amit Balogh mond).

5. Balogh totális öncáfolata

A 33. perc körül arról kezd beszélni, hogy ha valaki kilép a megszokott paradigmából (ellentmond pl. a tudomány jelenlegi állásának), mindezt szívvel (azaz érzelemmel akarja felfogni a tudományt, amit tudni kellene, ezért sem érzelménynek hívjuk a tudományt, és itt derül ki, hogy nemhogy teremteni nem tud a nyelvével, de még csak nem is érti azt, amit nyelvünk mond számunkra) és tudományos, logikus, fizikai alapon, és azt mondja, hogy nem az van (VAN – ezt a szót használja), amit nekünk az iskolában tanítottak, akkor ki kell állni érte és meg kell valósítani. Tessék? Megvalósítani? Tegyünk már fel kérdéseket! Mit lehet megvalósítani? Azt, ami van, vagy ami még nincs? Nyilván azt, ami nincs, ezért kell megvalósítani. Tehát Balogh kétségbe vonja, hogy nem az van, amit nekünk iskolában tanítanak, de amit ő gondol ennek helyébe, azt meg kell valósítani (teremteni), mert értelemszerűen az még nincs... Magyarán a felkínált alternatív valósága még csak nem is létezik a saját állításából kiolvasva. Kapásból öngól. És közvetlenül ezzel folytatja: „...mindig vannak magasabb tudatszintű emberek, akik építenek, és vannak alacsonyabb tudatszintű emberek, akik építeni nem tudnak, de remekül értenek a romboláshoz.” – itt mindenki eldöntheti, hogy Balogh melyik csoportba tartozik, ki akarja lerombolni a tudományt (amit tanítanak az iskolában) és ki nem tud a helyébe építeni alternatívát.

6. Az ember nem isten, az istennek tartott ember pedig rombol

Balogh előadásában elmondja, hogy a teremtő teremtőnek alkotta meg az embert (ne fizikai erővel való alkotásra gondoljunk, hanem isteni teremtésre). Nézzünk egy gyors listát azokról, akik istennek vagy megváltónak tartották magukat: a rémuralmat megteremtő Caligula, Commodus, vagy Hitler; ezek nemhogy nem teremtettek, de inkább iszonyatos rombolást és pusztítást hagytak maguk után. Ellenben az építőként, pozitív színben elfogadott Jézust a vallással ellentétben megfosztja isteni rangjától és megváltói jelzőjétől, helyette csak mint „Jézus mester” jelenik meg, akinek szájából eredezteti a megvilágosodáshoz vezető utat. Eszerint három lépcsőfoka van: első a hit (vallások), ennél magasabb rendű fok a tudás („amikor a szívedben tudod, hogy mi az igazság” – valamiért sose sikerül a fejben elhelyezni a tudást Baloghnak, neki mindig érezni kell a tudást, nem tudnia, ugyanis a szív egy metafora az érzelmekre), majd hozzáteszi, hogy a tudással a hit szertefoszlik (igen, a tudománnyal, materializmussal és kommunizmussal a hit szerepe valóban csökkent, azaz rombolás következett be az adott világképben, ami egyébként spirituális volt, mégis Balogh többször hangoztatja előadása során a tudás felsőbbségét), a harmadik s egyben legfejlettebb fok Balogh diája szerint az eggyé válás („amikor Te magad vagy az Igazság”, amelyet szerinte a „Fehér Testvériség” testesít meg), amely által a második fok (a tudás, tudomány) szertefoszlik (éljen az újabb rombolás!). Ezután bemutatja a Fehér Sas Bölcsesség Iskoláját, melynek ő is részese. Ezzel Balogh pedig önmaga levezetése által lelki és szellemi tanokban végez óriási rombolást annak érdekében, hogy a harmadik fok az ő részvételével megvalósulhasson. Az előadása során a régi és már ismert dolgokat (hit, tudomány, tapasztalat) szembeállítja az új „felfedezések” és eszmék forradalmával (nem ismerős ez? – „A múltat végképp eltörölni” / Internacionálé, ismét egy romboló materialista szlogen, vesd össze a Balogh által hangoztatott „csak itt és most” carpe diem típusú hedonista életszemléletével, amely szerint a múltat töröld el és a jövőt pusztítsd el a jelenben, amelynek mintapéldája a Föld elpusztítása, a jövő generációjának ellehetetlenítése).

7. Mégsem teremtő az ember

Balogh szerint a saját világodat te teremted (multiverzum) olyannak, amilyennek te szeretnéd (tehát nincs egy külső egységes univerzum, aminek megismeréséhez alkalmazkodnia kellene az egyénnek). Majd szemrebbenés nélkül a 38. perc környékén megállapítja, hogy szerencsére az univerzum gondoskodik róla, hogy minden rendben menjen (gondol itt arra, hogy az univerzum törvényei helyükre teszik a csak rombolni tudó tudósokat a hamis világképükkel), azaz mégiscsak valami lerombolja a multiverzumokat és egységesül valami, tehát az egyénnek kell alkalmazkodnia az egyetlen univerzum igazságaihoz, nem pedig ő teremti? Egy kézenfekvő példával bizonyítok is:

Tudós: ha A = B és B = C, akkor A = C, ez egy univerzális törvény, amelyet nem én hozok létre, nem én teremtem meg, hanem csak én jövök rá, hogy így van.

Balogh: te teremted meg a világodat, vagyis ha én úgy látom jónak, hogy bár A = B, B = C, de szerintem A nem lesz soha C-vel egyenlő, akkor ez fog valósággá válni, akkor is, ha ez paradox módon kinyírja önmaga valódiságát.

Ezt a feszültséget pedig úgy kívánja feloldani Balogh („békét teremteni a szívben” – úgy tűnik, az igaztalanság elég békétlenséget teremt a lelkiismeretnek), hogy le akarja rombolni a tudományt (2. fok), hogy ne legyen ráció, ész, értelem, tudás, hanem helyette „te vagy az út, az igazság, az élet”, azaz a megfigyelőt azonosítja a megfigyelttel, a megfigyelő így önmagáért való, akinek „mindig igaza van” Balogh megfogalmazása szerint, vagyis te vagy maga az Abszolútum, az Isten, a világod teremtője. Persze Balogh felfogása szerint a Teremtő teremtménye maga is teremtő, tehát ha komolyan vesszük Balogh világképét, akkor a mindenség egy részlete az maga a mindenség, amely újrateremti önmagát, matematikailag meg így néz ki: 1 egész (univerzum) része a magába foglalt negyede (a teremtmény), aki nem a saját helyét, szerepét, részesedését keresi az univerzumban, hanem maga azonosul a teljes igazsággal és a mindenséggel, tehát a negyedrész lesz a következő teremtő egész, amely matematikai alapon végtelen rekurzióval teremti a kisebbnél kisebb világokat, az egynyolcadot, az egytizenhatodot, és így tovább. Logikusan kijelenthető, hogy a világ eszerint zsugorodik, összeroppan, szűkössé válik minden egyes „teremtés” alkalmával, ami így nem teremtés, hanem inkább az aprózódás, beszűkültség, pusztulás, megszűnés felé tart. De szerencsénkre az univerzum legjobb tudásunk szerint tágul, és amíg nem Balogh lesz maga az egyetlen igazság és univerzum, addig biztosan nem fog összeroppanni.

8. No comment

A 39. percnél kifejti, hogy az iskolában nem tudományt tanulunk és nem tudunk, hanem csak hiszünk (tehát csak vallási nevelés, hitelvek lennének?), márpedig szerinte jó lenne tudnunk végre. A következő percben elmondja, hogy nem tudjuk a másik embert megváltoztatni, csak saját magunkat, de ha megváltozol, akkor megváltozik körülötted minden... (tehát A nem befolyásolhatja B-t, csak A önmagát, de ha A befolyásolja önmagát, akkor megváltozik az A-n kívül eső halmaz, amelynek eleme B – s ha ezt ellentmondásosnak tartjuk, akkor oldjuk fel a szívünkben keletkező nyugtalanságot, feszültséget Balogh tanácsával: iratkozzunk be az ő teremtő tanfolyamára).

„Úgy szeresd [a másikat], amilyen” – mondja Balogh. Tehát: külső világhoz alkalmazkodunk, nem magunknak teremtjük a világot olyannak, amilyennek szeretnénk, azaz van egy univerzum, amely törvényeit mégis kénytelen-kelletlen betartjuk.

Konklúzió

Egy univerzális tanács, amely Baloghra is érvényes: ne felejts el beiratkozni Balogh teremtő tanfolyamára, amennyiben a jelen kritika nem oldotta volna fel szívedben az önellentmondásból származó feszültséget.

Hivatkozások (link):

[1] A nyelvészet mint természettudomány

[2] Success in second language learning linked to genetic and brain measures