Időről időre felbukkan egy újabb, az akadémikusok által dilettánsnak mondott elmélet, amely azt taglalja, hogy a történelmi Buda, vagy Óbuda, nem azonos azzal, amit ma a budai várként, illetve Óbudaként ismerünk, s az eredeti Buda elpusztult a múlt viharában. Ezen elméletek a Pilis térségében feltételezik a középkori magyar fővárost. Jelen bejegyzésemmel némi adalékot kívánok nyújtani e kérdéshez, mégpedig a külföldi forrásokat és a mindenki számára elérhető modern eszközöket kívánom itt összegezni annak érdekében, hogy rámutassak: a tények sűrítményének figyelmen kívül hagyása valóban mélységes dilettantizmust kíván, de még inkább egy feltett szándékot, hogy az igazságról ne vegyünk tudomást.

Bevezetés: az árulkodó nyelv

Egy korábbi bejegyzésem (ide kattintva elérhető) alkalmával a nyelvi úton közelítettem meg a Budával kapcsolatos problémát. Ennek lényege a következőképpen összegezhető és részben kiegészítendő itt. Budapest, vagy akár a mai Buda, köznyelvi megnevezése Pest (vö. a budai oldalon lévő Pesthidegkút még hivatalosan is viseli ezt a nyelvi örökséget). Ha viszont megnézünk más nyelveket, kiderül, hogy ez nem is annyira köznyelvi, mint inkább az eredeti, hivatalos megnevezése volt Budának. Ugyanis a németek által is lakott város önmagát Ofen-nek nevezte, ami németül kemencét jelent, s ugyanez a szláv nyelvekben „pest”, de még a magyarban is a kemence szinonim megnevezése volt a „pest” a Magyar Néprajzi Lexikon szerint. Ezzel szemben Anonymus és a többi középkori krónikásaink úgy tudják, sőt még a németek Nibelung-éneke is, hogy az a város, amelyet a hunok (és később a magyarok) Budának vagy Budavárnak neveztek, azt Attila király germán alattvalói és később a magyarországi németek Etzelburg-nak hívtak, azaz Attila király városának, amely megnevezés krónikáinkban is szerepel.

Mindezt az akadémikusok annyival intézik el, hogy nyilván a középkori magyar királyok nagyzolásához tartozott az Attila királyhoz és a hunokhoz való tartozás kifejezése. Csak arról nem vesznek tudomást, hogy amíg a Buda elnevezés és Etzelburg a szláv, illetve török etimológia alapján visszavezethetők a vízzel kapcsolatos szavakra, s Budához kötődnek Mátyás király világhírű szökőkútjától kezdve a gyógyfürdők és hévizek (pl. Felhévíz) sokasága, addig a pesti Ofen sütőkemencéjéből nyelvi úton sohasem fog víz kisülni, merthogy azt mészégetésre használták, s az ehhez kellő anyag a mai budai várhegyben és környező mészkőhegységekben rejlik. Ennyit arról a filológiai hozzá nem értésről (lásd alább a 2244-es számú dokumentum képét), hogy a szótárban képesek az Ofen jelentéséhez odaírni a kemence mellé Budát, amikor azt dokumentáltan Etzelburg-nak nevezték németül. Erre csak egy mentség létezik: az eredetileg Pestnek (Ofen) nevezett településre ráhúzták a Buda nevet, így retrospektíven végtére Ofen-ből Buda lett, az eredeti Buda pedig oda lett („Oda Buda” / „Nem oda Buda”, továbbá számos más közmondásunk utal hasonlóra, amelyet a fent említett bejegyzésemben tárgyaltam). A helyzet pedig az, hogy valóban mentesül a lexikográfus, hiszen a történész maga is tudja: latinul, az eredetileg hivatalosan, királyi alapító oklevelekben megnevezett vár nem Buda vára, hanem a „castrum novi montis Pestiensis” (lásd a képen.), azaz Pestújhegyen fekvő Pestújvár, amit ma nekünk Buda váraként adnak el (lásd a másik képen, példaként, hogy régi térképeken is pesti várként szerepel).

Miről árulkodik egy középkori forrás? (Ugyanezt a dokumentumot lásd alább részletezve)

A mai Buda vára eredetileg nem Buda váraként alapítva (Kép forrása: mta.hu)

Nem is olyan régi térképen Pestujvár felirat a mai Buda várán

Régi német térképen Ofen felirat a mai Buda városának neveként (Kép forrása: BudapestCity.org)

A város elnevezéséhez még az is hozzátartozik, hogy a város hivatalos pecsétjén a 16. századig pesti vár körirat szerepel, a mai Buda városrészei pedig a 19. század elején a városi bíróság által lettek átnevezve német nevükről mai nevükre a középkori budai határjárási oklevelek alapján. Ezáltal lett a Kelen-hegyből Gellért-hegy és termett az Alt Ofen (Ó-Pest) városrészen Óbuda, ráadásul az Árpád híd tövében a sík terepen, mert várat a Duna mocsaras árterébe szoktak ugye építeni (régen a Duna folyása, mellékágai és ártere is más volt), és így lett Pál-völgyi barlangunk, Budafokunk a többi megnevezéssel együtt. Mindez annyira szemet szúró volt, hogy a városegyesítéskor Budapest nevének megállapításánál tanulmányokban vetették fel, hogy tulajdonképpen történetileg nem megalapozott a város elnevezése. Pest-Buda elnevezése még akár értelmezhető lenne mintegy jelzőként is, amely egy másik Budát jelöl, szemben Óbudával, amelyet még ilyen közelségben is külön városként kezeltek; így kellett végül ezt a három részt egyesíteni 1873-ban.

Történeti háttér

Krónikáinkból (Anonymus, Kézai, Kálti, Bonfini, stb.) csak annyi rajzolódik ki, hogy Attila király Pannóniába történő bevonulásakor már épített helységet foglal el, amely Sicambria néven létezett, s Attila további építkezéseket folytatott. Ezt a várost a germán monda szerint Attila testvére, Bleda vagy Buda önmagáról nevezte el, mire Attila dühből megölte ezért, és a germán alattvalói továbbra is Etzelburg-nak nevezték, míg a Buda elnevezés megmaradt a hunok, majd a magyarok használatában (Anonymus). Etzelburg-ot a legenda (Nibelung) egy Duna mellett fekvő hegyen írta le. Krónikáink alapján Árpád fejedelem a Dunán átkelve vonult be Attila király városába és vette birtokba Attila örökét. A magyar fejedelmi központot általános történészi vélekedések szerint Esztergomba teszik, ahol Szent István születési helyét is vélik. Itt különbséget kell tenni a szűk értelemben vett Esztergom, azaz a várhegy, és a mai Esztergom városrészei között, mert például a távoli, Pilisben lévő Pilisszentlélek is Esztergom városrészét képezi közigazgatási szempontból, de szintén Esztergom részei manapság a Szamárhegy és Búbánatvölgy nevű városrészek is. Fellelhető olyan meghatározás is, ami Esztergom környékére teszi a fejedelmi udvart (Tolnai 298).

Annyi biztos, hogy Szent István Budán már templomot épít (lásd Képes Krónika), III. Béla pedig az országon a Duna mentén keresztülvonuló harmadik kereszteshadjárat német csapatait vezető I. Barbarossa Frigyes császárt vendégül látja Eczilburg-ban több napra és közös vadászaton vesznek részt. IV. Béla a tatárjárás előtt Budán tart országgyűlést. Úgy tűnik, fontos királyi központ lehetett ez a Buda már akkor, amikor még IV. Béla meg sem alapította a pestújhegyi várat, ami csak a tatárjárás után történt meg. Ez utóbbi vár még abból a szempontból is problémás, hogy régészeti szakmunkákban tényként állapítják meg, hogy a legrégebbi falmaradványok is csak a 14. századig nyúlnak vissza, Károly Róbert koráig. Ennyit a „IV. Béla alapította Budát” szólamról. Ami pedig a Budához köthető Margit-szigetet illeti, régészeti szakmunkák írják, hogy nyomát nem találták azon építményeknek, amelyeket a középkori oklevelekben felsorolnak és a szigetre helyeznek. Kolostorok romjait pedig sok helyen lehet találni, ez még nem bizonyíték arra, hogy éppen ott tevékenykedett Szent Margit.

Luxemburgi Zsigmond korából maradt egy igen érdekes dokumentum, amire már a fent említett bejegyzésemben utaltam. Ebben a hivatalos levélben, melyet a Budán székelő Cillei Borbála királyné, Zsigmond hitvese és Magyarország régense, aki az uralkodó távollétében ellátta a kormányzati feladatokat, németül ír Bécs polgármesterének és saját székhelyüket, vagyis Budát németül Eczelburg-nak nevezi (lásd az alábbi képen). Vajon miért nem Ofen-nek? Természetesen erre is az a vélekedése az akadémikusoknak, hogy Magyarország királynéja is hóbortos nagyzolások közepette tengette bohém életmódját és még a hivatalos levelében sem volt képes leállni komolytalan délibábos képzeteivel és az attilai romantikával. A következőkben bemutatom, hogy miért is irtóznak ettől az Etzelburg-tól, mint a tűztől.

Cillei Borbála királyné levele Bécs polgármesteréhez, 1425. március 13. Székhelyüket, vagyis Budát Eczelburg-nak nevezi németül (Wiener Stadt- und Landesarchiv / Hauptarchiv – Urkunden, nr 2244.)

Etzelburg, azaz Buda a külföldi történeti forrásokban

A Nibelung-ének helyszíneinek lelkes felderítői akadnak Németországban. Az elképzelésük szerint Etzelburg a mai Esztergomban található (lásd a térképet alább).

Etzelburg modern térképen, amely a németek feltételezett Nibelung-énekbeli helyszíneit ábrázolja (Kép forrása: stepmap.de)

Egy Cillei Borbála királynéról szóló genealógiai cikk Etzelburg-ot „Gran [Esztergom] mellett fekvő” helyként írja le („bei Gran gelegene Etzelburg” - genealogieonline.nl). Közigazgatási szempontból nyerhetünk információt az 1695-ös angol nyelvű nagy geográfiai munkából, a Thesaurus Geographicus: a New Body of Geography Or a Compleat Description of the Earth-ből, amely részletes földrajzi leírást ad Magyarországról és főbb településeiről. Ebben az időben Etzelburgnak már csak romjai maradhattak meg, de még ekkor is szerepel a települések listájában, amely a „Government of Newhausel” (364), vagyis az Érsekújvári Kormányzóság területéhez tartozott. Ez a kormányzóság jelölve van egy 1664-es francia térképen, amely Visegrádtól felfelé a Dunán ábrázolja a területét, vagyis Etzelburg arrafelé helyezkedhetett el, bár a kormányzóság területének határpontozása még hiányos (lásd az alábbi képen).

1664-es francia térkép az Érsekújvári Kormányzóság területével, amelyhez Etzelburg tartozott és melynek határvonala Visegrádtól felfelé a Dunán jelöli ezt a területet (Kép forrása: OSZK Térképtár, TR 536)

Az imént említett angol nyelvű geográfiai mű még egy érdekes adattal szolgál: Gran (Esztergom) és Alba Regalis (a királyokat koronázó Fehérvár) egyazon távolságra vannak Budától és leírja, hogy ez a három település egymással egy háromszöget alkot. A mai Buda viszont nincs ugyanolyan távolságra Székesfehérvártól és Esztergomtól; mellesleg, egyedül ennél a három településnél említi, hogy háromszöget alkotnak, aminek csak akkor van értelme, ha egymáshoz közel elhelyezkedve például hadászati szempontból szerepet tölt be a háromszögű alakzat. Erre egyébként magyar hadtörténeti kiadványokban is van utalás, hogy Habsburg katonai szakmunkák folyton hangsúlyozzák a háromszög alakzatot (Veress és Siklósi, 72). Létezik egy 1954-es német tudományos akadémiai munka is, amely Etzelburg-ot a mai Esztergomban feltételezi (Kragl 52). Ugyancsak Esztergomba helyezi Norman Davies 1996-os Europe: A History c. könyve (231). „Esztergomi Etzilburg”-ról ír egy másik angol nyelvű történettudományi munka is, a The History of the World: A Survey of Man’s Record ötödik kötete, amely Ofen-től megkülönbözteti (Helmolt 150).

Hogy mi történhetett Etzelburg-gal, vagyis az eredeti Budával, azt maga Szulejmán szultán írja le naplójában. Kiderül belőle, hogy a szultán „Buda elpusztítása czéljából” (Történetírók I, 301) indult el Magyarország felé, s más török történeti kútfőkkel karöltve leírják, hogy Buda lakosságát hogyan mészárolták le és égették fel a várost, amely a Duna déli [sic!] partján helyezkedett el, míg más források a város kelet-nyugati fekvéséről írnak (vö. az észak-déli fekvésű mai Buda várát). Fehérvár (Alba Regia) kapcsán ugyanezek a tájolási problémák merülnek fel egyébként. Mindezeknél közismertebb tény, hogy Habsburg I. Lipót 1702-ben sorra felrobbantatja várainkat, köveiket elhordatja, a Pilisbe idegen nemzetiségeket telepít be a kipusztított magyarság helyére, és többek közt ekkor történik, hogy a lerombolt Alba Regia, azaz Fehérvár köveit a Dunán hajóra rakva Bécsbe szállíttatja. Az elpusztított várainkból a katonákat szélnek eresztették, a pusztítás és elnyomás kezdete pedig elindította a Rákóczi-szabadságharcot.

A képi források összevetése a valósággal

Esztergom közigazgatási területén, vagy ha úgy tetszik, a (bel)vár(os) közelében, mellett található a Szamár-hegy a Duna déli partján. Ezt a hegyet németül Eselsberg-nek hívták, ahogy az a második katonai felmérés térképén is fel van tüntetve (lásd a képen). Ez a hegy majdnem a Burda-heggyel szemben található, a 60. kilométerkőnél. Az ehhez köthető sok száz éves közmondást a fent említett bejegyzésemben már tárgyaltam.

Eselsberg a második katonai felmérés térképén

Hogy ezt a hegyet eredetileg Eczelberg-nek vagy Etzelberg-nek, azaz Attila-hegynek hívták, nincs módomban kideríteni, de ismeretes II. András királyunk 1212. évi határjáró oklevele, amelyben Buda határánál fellelhető a Szamárkő (Chemarkw) nevű pont és a Pilis-hegy is. Ismeretes továbbá, hogy a Budához köthető szigetet, amelyen Szent Margit élt, Szűz Mária-szigetnek nevezték többek között, amely elnevezés ott áll egészen az 1970-es évekig kiadott turistatérképeken a Szamár-hegy melletti sziget neveként feltüntetve.

Mégis talán a legérdekesebb az összes érv közül ősi címerünk hármashalma, amely tulajdonképpen hegy. Legszigorúbb feltételezések szerint is legalább III. Béla koráig nyúlik vissza eredete, amíg mások egészen Attila királyig vezetik vissza. Legelterjedtebb értelmezése a Tátra, Mátra, Fátra hegységek szimbolikus megjelenítése. Állítólag ezek volnának országunk legmagasabb hegyei. Viszont azon kívül, hogy rímmel egymással e három hegység neve, nem állják meg helyüket egy ilyen ősi címerben, hiszen 1920 előtt nemcsak történelmileg, de még földrajzilag sem volt semmi jelentősége a Mátrának. A Tátra mint a legmagasabb hegység a Kárpátokban talán megállná a helyét. Arányaikat tekintve sem érthető e hármas hegység szerepeltetése. Tekintsük meg azonban az alábbi képen, hogy a címerünk hagyományos ábrázolású hármas hegye és a Szamár-hegy között milyen hasonlóság van! I. (Nagy) Lajos királyunk címere ráadásul más nézetből ábrázolja ugyanezt a hegyet, amely szintén rendkívüli hasonlóságot mutat a Szamár-hegy másik nézetével még a Google Earth kezdetleges domborzati ábrázolása ellenére is.

Címerünk Nagy Lajos király korában és modernebb időkben is a hármas hegyet úgy ábrázolja, hogy az hasonlóságot mutat az Esztergom melletti Szamár-heggyel. A korona a királyi székhelyet jelképezheti, azaz Budát, míg a kettős kereszt utalhat a hegy mögött található Esztergomra, amely a magyar egyház központja volt és ma is az

A Szamár-hegy mögött pedig Esztergom található, amelynek akár jelképe lehetne a középső hegycsúcson található kettős kereszt, mivel Esztergom volt és most is a magyar egyház központja. A királyi korona a középső csúcson pedig jelképezheti a királyi székhelyet, azaz Budát. Az alább közölt három középkori és újkori metszet Budáról teljesen ráillik a Szamár-hegyre és környezetére. A mai Budával szemben nincsenek hegyek, mint ezeken az ábrázolásokon, csak a pesti síkság és Pest városa. Érdemes megfigyelni továbbá, hogy a királyi paloták és egyéb központi részek közt legalább két völgy húzódik, amely a mai budai várhegyen nem létezik, ellenben a Szamár-hegyen igen. Az akadémikusok gyakori érve, hogy a metszetet készítő művészek, sőt még hadmérnökök sem jártak a helyszínen, ezért ezek csak fantáziarajzok. Márpedig felettébb érdekesek az olyan fantáziarajzok, amelyeken a háttérben lévő hegyek látványa, völgyei, csúcsainak száma és aránya és egymáshoz való viszonya teljesen megegyezik egy valós létező tájképpel, mint ahogyan ezen alábbi összevetéseken látható.

Buda régi metszeten (bal felső) és a Szamár-hegyről készült Google Earth nézet összevetése. A háttérben hegyek találhatók, Pest nélkül, amelyek láthatóan megegyeznek a valós tájjal. A vár királyi részén völgyek találhatók, ellenben a mai Buda várhegyén nincsenek ilyenek, nem úgy a Szamár-hegyen.

A középkori Budáról készült ábrázolás árnyékolása is kelet-nyugati fekvésre utal

Budát ábrázoló ostrom-metszet (bal felső), amely Budát a Duna túlsó oldaláról egy hegy tetejéről ábrázolja. A vár L alakú és a várhegy alakja is teljesen eltér a mai Buda várhegyétől. A Burda-hegyről a Szamár-hegy pedig pontosan úgy néz ki, mint a régi Budát ábrázoló hadi metszeten

A legutóbbi kép bal felső sarkában látható metszeten ráadásul a vár L alakú (a mai Buda vára mikor volt L alakú?) és a várhegy formája is teljesen eltér a mai budai várhegy formájától. Az igazság tehát az, hogy amíg az akadémikusaink szerint ezek a metszetek nem valósak és sose jártak a helyszínen az ábrázoló hadmérnökök, addig valójában a mi akadémikusaink azok, akik sosem jártak a helyszínen, ahonnan készültek az eredeti Budáról a metszetek.

Végkövetkeztetés helyett

Mindenki vonja le a végkövetkeztetést. Befejezésül lehetne élni egy közmondással: „Több is veszett Buda alatt.” Esetleg azzal a sorral, amelyet minden magyar ismer a himnuszunkból: „Vár állott, most kőhalom.” Mégis Szulejmán szultán naplójából osztom meg végszóként, hogy mit is veszítettünk és miért is akarhatták lerombolni Budát:

Azt mondják, hogy Buda építése óta és az egyenes ágon leszármazó magyar királyok uralkodása óta Lajos király idejéig 4700 esztendő mult el.

(Történetírók I / Szulejmán szultán naplója)

Ajánlás

A téma kutatásában és terepmunkában jelentős érdemet szerzett az alábbi videó készítője:

Hivatkozások

Buda látképe. Rózsa György. Budapest régi látképei (1493-1800). Akadémiai Kiadó, Budapest, 1963. P VI.

Buda látképe a Schedel-krónikából. -------- P I.

„Buda Székesfehérvár felől” metszet. Buda ostroma 1686. Magyar Levelestár. P 97.

Cillei Borbála királyné levele Bécs polgármesteréhez, 1425. március 13. Wiener Stadt- und Landesarchiv / Hauptarchiv – Urkunden, nr 2244.

Davies, Norman. Europe: A History. Oxford University Press, 1996.

Duval, Pierre. Carte de la Hongrie a l’Autriche. 3. állapot. OSZK Térképtár, TR 536.

genealogieonline.nl

Helmolt, H. F. The History of the World: A Survey of Man’s Record, V. kötet. New York, 1907.

Kragl, Florian. Nibelungenlied und Nibelungensage: Kommentierte Bibliographie 1945-2010.

„Nem oda Buda, Ősbuda 1. rész 1/3 Metszet azonosítása a Burdáról.” YouTube. 2013. október 14. <https://www.youtube.com/watch?v=TV0ioKKKohQ>.

Thesaurus Geographicus: a New Body of Geography Or a Compleat Description of the Earth. London, 1695.

Veress, D. Csaba és Siklósi, Gyula. Székesfehérvár, a királyok városa. Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadó, Budapest, 1990.

Thúry, József, ed. (1893) Török történetírók I. MTA, Budapest.

Tolnai Világtörténelme, V. kötet.

Végh, András. „Középkori erődítések”. Mta.hu. <http://budavar.btk.mta.hu/hu/muemlekek/kozepkori-eroditesek.html>.