Ezt a térképet én készítettem ráhelyezve a magyar identitás, kultúra, irodalom és történelem főbb alakítóinak képét oda, ahol születtek: bölcsőjük egykor még Magyarországhoz tartozott. 1920. június 4-e, azaz 100 év óta már máshová tartoznak e területek. Mindez csupán terület volna és az emlékükkel együtt már a múlté?
Nem. Ez annál több. Napjaink állapotainál egy magasztosabb eszmény. Mert tiszta szívvel vissza lehet vágyni egy olyan közös országot, amelyben a Kárpát-medence népei majd’ egy ezredéven át békésen egymás mellett tudtak élni, ahol a többnyelvű és szokású ország nem volt gyönge és esendő, melynek csupán a nacionalizmus felkorbácsolása vetett véget s ma egymásra uszított népek lakják e természet alkotta földrajzi egységet. Visszakívánhatjuk azokat az időket, amikor a különféle nemzetiségek sorsközösséget vállaltak egy, a mainál nagyszerűbb alkotmány érdekében: a magyar befogadta a szerbet, a horvát származású végvári hős Zrínyi és a sokféle nemzetiségből való aradi vértanúk meghaltak a közös ügyért, az ország szabadságáért, s együtt küzdöttünk a birodalmi törekvések ellen. Együtt alkottunk egy önellátásra képes gazdaságot, amelyben a helyi termelés és regionális viszonyok játszották a főszerepet egészséges, minőségi élelmiszer előállításával, exportálásával még a három részre szakadt ország idején is, ma pedig importáljuk a többnyire kétes minőségű és eredetű külföldi élelmiszert egy globális birodalmi érdekszféra perifériájára, a külföldi összeszerelő üzemek országába, ahol nincs már saját termelői kapacitás, minden külföldtől függ és kiszolgáltatott. A régi Magyarországon a különféle népek megőrizhették nyelvüket, kultúrájukat; a sokszínű országot képesek voltunk összetartani. Nincs ebben semmi vállalhatatlan, ellenkezőleg.
Fel kellene adni az újraegyesülés eszméjét? Mi lett volna, ha 1641-ben elődeink letettek volna végleg a török kiűzéséről, mondván, hogy már 100 éve, felejtsük el, ez már végleges. Bulgária sem merült feledésbe 400 év török uralom után, Oroszország is felszabadult a tatár iga alól, Lengyelország pedig többször is letűnt a térképről, amikor felosztották. Mert a népek, régiók, helyi kultúrák gyökerei erősebbek a globalizáló világbirodalmi érdekeknél: nincs már római birodalom, mongol, oszmán, Habsburg, szovjet és harmadik birodalom. A Kárpát-medencét egyedül a magyar tudta összetartani. Hiszem, hogy Magyarország is lesz még egyszer újra a régi, és ennek alapja nem a Földet és regionális entitásokat a végletekig kizsigerlő globalizáció, hanem a népek közti becsületes egyetértés lesz.
Függelék
Egy nem kimerítő lista azokról, akik valaha Magyarországon születtek, de szülőhelyük már nem Magyarországhoz tartozik:
I. Béla király (Dévény)
Mátyás király (Kolozsvár)
Hunyadi János (Kolozsvár)
Bocskai István (Kolozsvár)
Szapolyai János (Szepesi vár)
Bethlen Gábor (Marosillye)
Batthyány Lajos (Pozsony)
II. Rákóczi Ferenc (Borsi)
Maléter Pál (Eperjes)
Thököly Imre (Késmárk)
Bethlen István (Gernyeszeg)
Szálasi Ferenc (Kassa)
Tildy Zoltán (Losonc)
Kádár János (Fiume)
Rákosi Mátyás (Ada)
Görgey Artúr (Toporc)
Lázár Vilmos (Nagybecskerek)
Dessewffy Arisztid (Ósvacsákány)
Kiss Ernő (Temesvár)
Schweidel József (Zombor)
Lahner György (Necpál)
Knezic Károly (Nagygordonya)
Nagysándor József (Nagyvárad)
Aulich Lajos (Pozsony)
Damjanich János (Sztáza)
Bartók Béla (Nagyszentmiklós)
Janus Pannonius (Csázma)
Balassi Bálint (Zólyom)
idősebb Zrínyi Miklós (Zrin)
Zrínyi Miklós költő, hadvezér (Csáktornya)
Mikes Kelemen (Zágon)
Arany János (Nagyszalonta)
Kölcsey Ferenc (Sződemeter)
Csontváry Kosztka Tivadar (Kisszeben)
Munkácsy Mihály (Munkács)
Mikszáth Kálmán (Mikszáthfalva)
Jókai Mór (Révkomárom)
Ady Endre (Érmindszent)
Kosztolányi Dezső (Szabadka)
Márai Sándor (Kassa)
Zrínyi Ilona (Ozaly)
Liszt Ferenc (Doborján)
Bakócz Tamás (Erdőd)
Báthory István (Szilágysomlyó)
Prohászka Ottokár (Nyitra)
II. Béla (Szakolca)
Kassák Lajos (Érsekújvár)
Kittenberger Kálmán (Léva)
Benyovszky Móric (Verbó)
Teleki Sámuel (Sáromberke)
Vámbéry Ármin (Szentgyörgy)
Kőrösi Csoma Sándor (Csomakőrös)
Bercsényi Miklós (Temetvény)
Trefort Ágoston (Homonna)
Marschalkó János (Lőcse)
Szabó Ervin (Szlanica)
Blaha Lujza (Rimaszombat)
Tóth Árpád (Arad)
Than Mór (Óbecse)
Klapka György (Temesvár)
Andrássy Gyula (Oláhpatak)
Tamási Áron (Farkaslaka)
Wesselényi Miklós (Zsibó)
Frangepán Ferenc Kristóf (Bosiljevo)
Jurisics Miklós (Zengg)
Oláh Miklós (Nagyszeben)
Kubinyi Miklós (Deménfalu)
Csanády György (Székelyudvarhely)
Mihalik Kálmán (Oravicabánya)
Leövey Klára (Máramarossziget)
Herczeg Ferenc (Versec)
