„Hazugságokból mindig marad vissza valami, mert olyan szempontot kínált, amelyből valóban létező igazságokat lehet felfedezni.” (Antoine de Saint-Exupéry)

Egy régi térkép vajon milyen titkait tárja fel múltunknak? Voltak-e olyan egykor létező városok, amelyeket valamilyen módon jelöltek térképeken, de aztán eltüntetni igyekeztek? Ha nem is a kalózok elásott kincsét jelöli, de múltunk egy igen értékes darabjára világít rá egy letörölt, de nyomokban megmaradt felirat a legrégebbi osztrák katonai felmérés magyarországi térképrészletén. Ezt a bizonyos feliratot még senki nem tárgyalta semmilyen szakirodalomban – ha egyáltalán bárki is felfigyelt rá; ebben a bejegyzésemben ezért hiánypótlóan tárgyalom a jelentőségét, amely önmagán jóval túlmutat és számos eddig érthetetlen régi feljegyzést tesz nagyon is érthetővé.

A titokzatos eltüntetett térképfelirat
A Magyarországról készült első osztrák katonai felmérés térképein található egy letörölt felirat. A térképek készítésének ideje 1782 és 1785 közé esik (online elérhető a mapire.eu oldalon). A felirat nem túl feltűnő helyen, Esztergomtól északnyugatra, Párkánytól északra található a Garam folyó torkolata közelében, mocsarak által övezve. Ezt a helyet valószínűtlen, hogy tüzetesebben nagyítóval átnézték volna. Azonban a semmi közepén egy ránagyítással észrevehető egy halvány felirat (lásd 1. ábra), amelyet egyértelműen eltüntetni szándékoztak, de nyomaiban megmaradt a térképen, amelyet talán a digitalizáció tehetett láthatóvá a szkennelés során. Ennek a feliratnak az olvasata a halványsága miatt nem egyértelmű, de a következő olvasat mellett fogok érvelni.

1. ábra: Eltüntetett felirat nyoma az első osztrák katonai felmérés magyarországi térképén (mapire.eu)

A nagy kezdőbetű elég egyértelműen egy H betűnek olvasható. A következő betű, amely még viszonylag jól kivehető, az egy r betű. Az ezt követő betűk becsapósak, mert az u, h, b, i, e betűk is elég bátran kiolvashatók belőlük. Az én olvasatomban azonban a kezdeti H jobb oldali szárával egybeolvad egy e betű bal oldala, amelyet az r betű követ, azt követően pedig nem egy u, hanem egy összenyomott c és csak utána következő u betű jön, melynek jobb oldali szára nem látható, mert áthúzza egy sötétebb vonal a térképen, amely nem a feliratnak a része. A sötétebb vonást követi egy darabon vele párhuzamosan egy halványabb vonás, amely hosszából ítélve nem a felirat része. Ezt követően halványan látszik egy összekötő vonal, amely egy l betűvel köti össze az előző u betűt, mindezt pedig tévesen H betűnek lehet olvasni, ha nem vesszük figyelembe, hogy a 2. H-nak vélt betű „első szára” a hosszúsága miatt nem lehet a felirat része, hiszen így indokolatlanul túlméretezett lenne. Ezután jön egy i, melynek pontja kicsit eltolódott jobbra, de látszik. Az utolsó betű(k) olvasásához némiképp támpontot nyújt ugyanezen térkép felirata Hatvan 2. „a” betűjében, ahol jól látszik, hogy az „a” betű írása változó a térképen, illetve kérdéses az is, hogy a letörölt felirat egyazon személytől származik-e, mint aki(k) a térképet feliratozta. Figyelembe véve a térképen szereplő „a” betűk írását, lehet akár egy nem túl rendesen írt a-nak olvasni az utolsó betűt. Látható még ezt követően egy félkörív, amely mintha egy záródó zárójel volna. Összeolvasva tehát az eddig kiolvasott betűket: az én olvasatom szerint a letörölt felirat Herculia.

Herculia
Az nyomban megállapítható, hogy Herculia egy létező, antik helységnév, méghozzá római. Ennek az olvasatnak ellenében szól, hogy mit keres egy antik felirat egy osztrák katonai felmérés térképén, ahol csak a német, magyar, illetve egyéb nemzetiségi nyelveken tüntetik fel a földrajzi neveket? Még Aquincum neve sem szerepel rajta. Azonban lehetséges, hogy csak egyedi, elszigetelt esetként, célzattal, talán nem is a térkép készítői helyezték el, majd törölték le ezt a feliratot, így nem feltétlenül releváns az antik név feltüntetésének kérdése. Mindazonáltal nem páratlan, hogy a meglévő településnevek mellett feltüntették az antik nevüket is, amennyiben valamilyen jelentőséggel bírtak, mint például Buda neve mellett szerepeltették az antik Sicambria nevet többek közt a következő térképészek térképein: Francesco Donia 1689, Wolfgang Lazius 16. sz., Nicolaes Visscher 1685, Johann Siebmacher 16. sz., Abraham Ortelius 16. sz.; ez utóbbi pedig Herculia-t is jelöli, méghozzá nem is egyet – köztük egy Duna mentit, amelyet Sicambria-val (Buda) azonosít. A helymeghatározásban persze nem ilyen magától értetődő a helyzet, hiszen a térképek többsége ellentmond egymásnak a földrajzi egységek elhelyezkedésében különféle okokból.

Modern térképeken, melyek Pannonia római kori településeit ábrázolják, szintén feltűnik Herculia neve (lásd 2. ábra), méghozzá Székesfehérvár neve mellett (más térképeken a közeli Tácnál jelölik), illetve Pilismaróton a Castra ad Herculem. Ez utóbbinak a története az, hogy találtak egy római erődöt Pilismaróton, amelyet az alapján azonosítottak a herculiai erőddel, hogy Pilismarót-Basaharcnál találtak egy „ad Herculem” (azaz „Herculia felé”) feliratú római útjelző követ. Érthetetlen, hogy ez önmagában miért szolgálna azonosítóul egy éppen a környéken lévő erődhöz, hiszen útelágazást jelző kőről van szó, amely elágazás feljebb volt a limes mentén, visszafelé pedig nem értelmezhető, különben is csak útirányt jelzett. Az osztrák katonai felmérés térképe régebbi, mint az ad Herculem erőd „azonosítása”, ami azt jelenti, hogy még az útjelző kő és bármilyen erőd romjának megtalálása előtt Herculia helyét valamiért (vajon miért?) a Garam torkolatához tették, amely helyszín nincs messze a pilismaróti helyszíntől, ahol az útjelző követ találták. Habár a Duna volt a római birodalom határa, a túlsó parton is léteztek római erődök, példa rá Contra-Aquincum Pesten.

2. ábra: Pannonia és Dacia térképe, rajta a Székesfehérvárral azonosított Herculia (OSZK MEK)

Herculia jelentősége talán nem is a római korban rejlik, hanem a rá épülő település lehetett jelentős. Ugyanis, mint fent említett, Herculia egy régi térképen Sicambria-val azonos, Sicambria pedig (Ó-)Budával, míg máshol Székesfehérvárt (környékét) azonosítják Herculiával.

A Herculia-ra épült Duna menti, hegyekkel övezett koronázó Fehérvár
Szöveges forrást találunk a Mátyás király udvarában szolgáló Bonfini történetírói munkájában, A magyar történelem tizedei-ben (Rerum Hungaricarum decades), ahol a következőket olvashatjuk (kiemelés általam):

[...] Árpád tehát a többiek között az elsőséget tartotta; a lakosok legyőzése után átkelt a Dunán, és tábort vert a Novaj nevű hegyen Fehérvár közelében, amelyet az isteni István, a magyaroknak, Herkulesre, legszentebb királya, Árpád nemzetségének szülötte épített, nem feledkezve meg arról, hogy nemzete ez istenáldotta helyen állapodott meg. (60)

Ebből kiderül, hogy Herculia-ra (a szövegben magyarosítottan fordul elő: Herkules) építette Szent István királyunk Fehérvárt (és egyébként a királyi koronázó és temetkező bazilikát), úgy, ahogyan azt modern térképeken is jelölik Székesfehérvár és Tác neve után (Gorsium-Herculia). Azonban a szövegből azt is megtudjuk, hogy Árpád fejedelmünk a Dunán átkelve egy hegyen vert tábort, amely Fehérvár közelében volt. Hogy ez akként értelmezendő, a Duna közelében van egy hegy és ott pedig Fehérvár, arra konkrétabb megerősítést nyerünk korabeli térképről, városmetszetről és írásos beszámolókból.

Elsőként tekintsük meg Nicolaus Cusanus 1458-as térképét (lásd 3. ábra), amelyen feltüntetik a főbb településeket: Esztergom (a térképen: Strigonivm), Buda (Bvda), és Fehérvár latin nevén (Alba Regalis, a térképen: Albe Regalis – ami királyi fehéret jelent). Fehérvár a térkép szerint Esztergom és Buda között helyezkedik el a „Danvbivs flvvivs”, vagyis a Duna folyó mentén közvetlenül.

3. ábra: Nicolaus Cusanus 1458-as térképe, a koronázó Fehérvár (a térképen: Albe Regalis) a Duna mentén Esztergom és Buda között

Az alábbi városmetszet itáliai készítőtől származik (lásd: 4. ábra). A felirat olasz nyelvű, kiderül belőle, hogy a magyarországi Fehérvárt ábrázolja a kép, amely várost körbefolyja egy folyó. Erre azt szokták mondani a történészek, hogy igen, a Sárvíz folyó az, amely a Balatonból eredt és a Dunába ömlött, gyakorlatilag a Sió csatorna előzménye volt kisebb eltérésekkel, de ma már nem létezik ez a folyó. Csakhogy van egy probléma: a metszeten betűkkel jelöltek bizonyos helyeket, a folyót konkrétan L betűvel, és minden betűhöz tartozik egy leírás a metszet alatt, amelyet a metszetkészítő tett alá, tehát nem utólag pótolták. Az L betű leírása pedig: „Danubio fiume che circonda la Citta”, vagyis a Duna folyó, amely körülveszi a várost. Már megint a Duna. Némely székesfehérvári lokálpatrióta (és) történész (fő az elfogulatlanság...) olyannyira ragaszkodik a mezőföldi puszta közepén álló Székesfehérvárhoz, hogy szerintük még a Duna is úgy folyt régen, hogy az egyik ága a Móri-árkon keresztül folyt a mai Székesfehérvár mellett. Igen, a Duna valószínűleg csak azért felfolyt Győrtől még 100 métert a tengerszint fölé a Móri-árokba, hogy a mai Székesfehérváron folyhasson el. Az ilyen fizikai képtelenségek, plusz a geológiai alá nem támasztottság a tájváltozást illetően persze nem zavarják a történészeket, hiszen az ilyen apróságok és úgy általában a gondolkodás nem tartozik szakterületükhöz; sőt a Margit-sziget kapcsán a régészetet is teljesen figyelmen kívül hagyják, ahogyan Zolnay László régésztől is inkább elhatárolódtak a budai régészeti problémák miatt (az alapító IV. Béla hiányzó királyi palotája, Mátyás Pallas-kútja – csak néhány építmény, aminek régészetileg nyomát nem találták).

4. ábra: „Il vero dissegno della citta di Albaregale in Ongaria” – vagyis Fehérvár igazi metszete. A metszeten L betűvel jelölt folyó leírása: „Danubio fiume che circonda la Citta” – A Duna folyó, amely körülveszi a várost. (Sponiz: Historia delle attione, 1685)

Szokásos érv szokott lenni, hogy a városmetszetek készítői sosem jártak a helyszínen. Ehhez képest a metszet feliratában szerepel Fehérvár neve előtt (Alba Regale), hogy „il vero”, vagyis „az igazi” ábrázolása Fehérvárnak. Vegyük hozzá, hogy a metszeteket nem földművesek számára készítették parasztvakítás gyanánt, hanem uralkodóknak, hadmérnököknek, hadvezéreknek hadjáratok vezetéséhez, ostromok tervezéséhez. Történészeink szerint valószínű, hogy ezeket az embereket olyan olcsó trükkökkel át lehetett verni, hogy egy fantáziarajzra csak ráírták, hogy Fehérvár és valós. Amikor hadjáratok sikeréről, élet-halál harcról volt szó, képtelenség lett volna hiteltelen fantáziarajzok alapján ostromokat tervezni és ezzel kockára tenni mindent.

De ne is a történészek képtelenségeivel foglalkozzunk, hanem vizsgáljuk meg a Fehérvárhoz köthető hegyeket. Nemcsak a fent idézett szöveges forrásban van utalás hegyekre, hanem a legtöbb Fehérvár-metszet hegyek környezetében ábrázolja a várost (lásd pl. 5. ábra). A mai Székesfehérvár környékén nincsenek hegyek, mivel a városnak otthont adó Mezőföld tulajdonképpen az Alföld része és a legközelebbi számba vehető hegyek a Vértes és a Bakony széle 20-30 km-re; a Velencei-hegység pedig inkább elhanyagolható nagyságrendű a relatív magasságot tekintve. A szemléltetés kedvéért egy domborzati térképen is rámutatok, hogy a mai Székesfehérvár közelében nincsenek hegyek (lásd 6. ábra).

5. ábra: Fehérvár ábrázolása hegyek környezetében

6. ábra: A Székesfehérvárnak otthont adó Mezőföld az Alföld része és a legközelebbi számba vehető hegyek a Vértes és a Bakony széle 20-30 km-re található, tehát nincsenek hegyek a közelben (mtbmap.cz)

Ennek ellenére azt olvassuk oszmán kútfőktől, hogy Fehérvár 1601-es keresztény ostroma évében június 28-án megrongálódtak a hadi létesítmények a fehérvári hegyekről lezúduló vízár miatt:

Június 28-án borzasztó zivatar vonult el Székesfehérvár felett. A környező hegyekről és dombokról lezúduló vízár mindent elöntött. A fehérvári pasa annyira megrémült attól a lehetőségtől, hogy ebben a súlyos helyzetben keresztény támadás éri a várat, hogy azonnal futárokat küldött Budára a beglerbéghez, hogy küldjön katonai segítséget. A beglerbég állítólag 6-8 ezer főnyi segítséget ígért a fehérváriaknak. (Siklósi 121)

Képzeljük el mindezt a mai Székesfehérvár helyszínén: a több tíz km távolságban lévő hegyekről zúdul le a víz és csak zúdul, zúdul, zúdul 20-30 km-t, a vár fala pedig megrongálódik... Felmerül tehát a kérdés, hogy miért ez a sok furcsaság, ami nem illik össze a mai Székesfehérvár körülményeivel? Egyáltalán mióta hívják ezt a várost így és honnan ered a neve? Mi is a probléma a Fehérvár megnevezéssel?

Székesfehérvár neve
A ma ismert Székesfehérvár nevében a székes szó ugyanis nem feltétlenül csak királyi széket jelent, hanem ott van a szíkes jelentése is, amelynek egyszerű, lexikonban is fellelhető előfordulása, változata a székes szó: „Szíkes talaj: v. székes talaj, ezen a két néven ismerik hazánkban, különösen az Alföldön azon talajokat, amelyekben a szíksó (szénsavas nátrium) nagyobb mennyiségben fordul elő” (Pallas Nagylexikon nyomán). Ez olyannyira nem titkolt tény, hogy Székesfehérvár honlapján is fellelhető írás a Gödör utcai szikes rétről. Az pedig más kérdés, hogy az idelátogató vagy települő németek a székest csak Stuhl-ként (szék) tudták értelmezni a nyelvi korlátoltság miatt. A másik probléma pedig az, amire a történetíró Bonfini is felhívja a figyelmet: bizony sok helyet hívtak Magyarországon Fehérvárnak Mátyás korában (sok közülük ma is megvan). A Fehérvár elnevezés teljesen általános volt, csakhogy a legismertebbek itt álljanak: Nándorfehérvár, Gyulafehérvár, Tengerfehérvár és számtalan más. A legfontosabb mégis az a Fehérvár volt, ahol a királyainkat koronázták és temették el többségüket, s amelyet hivatalosan Alba Regalis-nak neveztek. A tudomány és a köztudat kérdés nélkül azonosnak tekinti ezt a mai Székesfehérvárral, holott a mindeddig sorolt furcsaságok aligha illeszthetők rá erre a városra, sőt a továbbiakban külön pontokba szedve folytatom az ellentmondó adatokat.

„Feheruuaru rea meneh hodu utu rea”: merre is ment a Fehérvárra vezető hadiút?
Mindenki számára ismerős a fent idézett legrégebbi magyar nyelvemlék, azt azonban kevesen tudják, hogy az egyébként latin nyelvű szövegből az idézett magyar mondattöredék előtt „Castelic”, azaz Kesztölc neve bukkan elő, méghozzá a következő fordítási lehetőséggel: „Kesztölcről Fehérvárra menő út” vagy „Kesztölc és Fehérvár közötti út” (Golarits 4). Az MTA által is gondozott Történeti Földrajzi Közlemények nevű tudományos folyóiratban megjelent tanulmányok közt Golarits Miklós mutatott rá részleteiben, hogy ezt a Kesztölcöt annak ellenére helyezik az egykor volt tolnai Bátaszék táji Kesztölcre, hogy már többen felhívták a figyelmet a szakirodalomban ennek tarthatatlanságára, viszont a pilisi Kesztölc még csak számításba se lett véve, pedig római kori út haladt el a mai pilisi Kesztölcnél. A Fehérvárra menő hadiút is egy ilyen régi római út volt, amely a középkorban még jobb állapotban megmaradt, mint ami napjainkban látható belőle. Golarits rávilágít, hogy a pilisi Kesztölcre illik a szövegkörnyezetben említett helységnevek alapján a leírás, illetve hogy a mai Székesfehérvár gyakorlatilag kiesik ebből az úthálózatból. Kesztölcről a római út Aquincum-nak, illetve a másik irányban Solva-nak (Esztergom) ment. A mai Székesfehérvárt valahogy nem akarja eltalálni ez a római út, legalábbis elég kacifántos még a mai úthálózat körülményei közt is a két település közt közlekedni. Mi több, a Bonfini mellett sokan mások által is hangoztatott Herculia-ra épített Fehérvár vajon merre lehetett, ha Kesztölcnél a közelben van Esztergom, az egykori királyi központ, amerre a hadi út is ment, annak közelében pedig a pilismaróti „ad Herculem” (Herculia felé) nevű útjelző kő? Mellesleg engedelmet kérek, milyen úthálózaton, milyen útvonalon közlekedett évszázadokon keresztül az esztergomi érsek Fehérvárra a Szent Koronával, akinek a joga volt koronázni a magyar királyokat Fehérváron? Korabeli források szerint gyalog ment az érsek Fehérvárra koronázni és még aznap vissza lehetett jutni Esztergomba és Budára is. Képzeljük el mindezt a mai Székesfehérvárral. Valószínűleg maratoni futó lehetett az esztergomi érsek.

A földrajzi tudatlanság és a történészek
Fehérvár helymeghatározásában állandó érv a Sárvízhez való kötődés. A Sárvíz név márpedig igen általános elnevezése volt a Dunához kötődő vízfolyásoknak, olyannyira, hogy némely szöveges forrás értelmezhetetlen lenne, ha minden csak és kizárólag a mai Székesfehérvárhoz tartozó egykori Sárvízhez lenne csak köthető; példa rá a Bél Mátyás Buda visszavívásáról c. művében említett hadászati mozzanat:

Parancsot adnak Caprarának, hogy a Sárvíznél fénylő nagy tüzeket gyújtva a lovasság egy részével az éj csöndjében keljen át Pestre... (55-56)

Ha csak egy Sárvíz lett volna – a mai székesfehérvári –, akkor gyújtogathattak ott nyugodtan tüzeket, de valószínű, hogy nem annak fényénél keltek át Pestre nyilván a Dunán. Észre kellene már venni, hogy tele vagyunk olyan történeti feljegyzésekkel, amelyek nem férnek össze a mai állapotokkal, de még a jelenlegi elképzelésekkel sem. És nem megoldás erre az a történészek által állandóan – de szakadatlanul – hangoztatott „érv”, hogy a régiek mind hülyék voltak, nem ismerték Magyarországot – még egy Lotharingiai generális szintjén sem, aki sikeresen vezette a hadakat Buda visszavívására –, illetve a történetírók vagy részegek voltak, vagy nem jártak Magyarországon... Sokkal kényelmesebb ilyeneket állítani minden alap nélkül, mint kutatni. Példa a történészi oktalanságokra Bél Mátyás művének kommentálása:

13 [lábjegyzet] Szent Margit szigete: valójában a Csepel-sziget. A korabeli források a Margit-szigetet többször Szent Erzsébet szigetének, a Csepel-szigetet Szent Margit szigetének mondják.
19 [lábjegyzet] Adonyi-sziget: ma Csepel-sziget. (114)

Ugye milyen jó, hogy a régiek semmit nem tudtak, még a szigetek neveit sem, de szerencsére vannak történészeink, akik mindenben felvilágosítanak 3 évszázaddal a kortársak után?

A mai Székesfehérvár belvárosának északkeleti részén még emlékművet is állítottak az úgynevezett Budai-kapunak (lásd 7. ábra), amelyre még a tájolást is kiírták (északkelet). Csakhogy az 5. ábrán bemutatott korabeli metszeten a 11-es számmal jelölt Budai-kapu nem lehet északkeleti elhelyezkedésű az árnyékolás miatt, hiszen a nap nem szokott észak-északkelet felől sütni. Egy másik korabeli metszeten (lásd 8. ábra) még egy iránytűt is elhelyeztek, nehogy eltévedjenek történészeink. Ezen a T betűvel jelölt út vezet ki a Budai-kapuból és Budára vezet, méghozzá az iránytű szerint délkeleti irányba, tehát Alba Regalis-tól, azaz Fehérvártól délkeleti irányban volt Buda, ahogyan a letörölt Herculia feliratot viselő helyszíntől is.

7. ábra: Emléktábla Székesfehérvár belvárosának északkeleti részén, amely szerint a királyi Fehérvár híres Budai-kapuja a vár északkeleti részén volt. Mint alább látni fogjuk, sajnos itt hazudnak nekünk a történészek (kozterkep/mapublic)

8. ábra: A német felirat szerint a királyi Fehérvár igazi rajzolata az 1601-es keresztény bevételekor. T betűvel jelölve a metszeten a Budai-kapuból induló, Buda felé vezető út, amely a metszeten szereplő iránytű szerint délkeleti irányban futott. A továbbiakból kiderül, ez a helyes irány (Forrás: A magyar nemzet hadtörténelme)

Esztergom-Buda-Fehérvár háromszöge a forrásokban
Egy másik bejegyzésemben már írtam a Budával (Óbudával) kapcsolatos problémákról (ide kattintva olvasható), miszerint a hazai nyelvi hagyaték és a külföldi források arra engednek következtetni, sőt a német tudományos kutatások (pl. Berndt 210 f, Moser/Sammer 345, Heinzle 72, Bertau 685, illetve további külföldi szakirodalom az imént hivatkozott bejegyzésemben) egyenesen és nyíltan feltételezik, hogy a mai Esztergom területén, vélhetőleg a Szamár-hegyen, volt található a hajdani királyi székhely, Etzelburg, amit a magyarok Buda várának hívtak (Óbuda). Ezt az esztergomi Etzelburg azonosítást a Place Names of the World: Historical Context, Meanings and Changes c. helységnevekkel foglalkozó mű tényként is kezeli (Everett-Heath 142). Magával a Buda vára elnevezéssel semmi szokatlan nem lenne, hiszen a Balaton északi részén is a mai napig van egy hely, amely hivatalosan Óbudavár névre hallgat. Azt pedig, hogy Esztergomban (vagy környékén) volt a kora Árpád-kor királyi székhelye, maga a hazai történettudomány állítja. Mégis óvakodnak nagyobb ívű következtetéseket levonni, pedig létezik olyan újkori metszet is Buda ostromáról (lásd 9. ábra), amely Buda várát felismerhetően a Szamár-hegyen ábrázolja, a Duna folyásiránnyal együtt jelölve van rajta és a metszet felirata szerint Székesfehérvár felől készült a kép, ráadásul a Duna átellenes oldaláról, egy hegy tetejéről (valójában a Burda). A mai pesti oldalon sem hegy nem található, a mai Székesfehérvár pedig a Duna egyazon oldalán van a mai Budával. Viszont tökéletesen érthető és helytálló a metszet, ha a Garam-menti Fehérvár felől, a Burda-hegyről nézünk a Duna túlpartján lévő Szamár-hegyre. Másik irányból, a Vaskapu irányából egy másik Buda-metszet szintén tökéletesen fedésbe kerül a lefotózott tájjal: az árnyékolás, a kelet-nyugati fekvés, a Duna, illetve háttérben a hegycsúcsok a „pesti” oldalon tökéletes fedésbe kerülnek méretüket, számukat, völgyeiket tekintve is, amelyről saját magam készítettem képet a helyszínen (lásd 10. ábra).

9. ábra: Buda ostromáról készült metszet, amely Buda várát felismerhetően a Szamár-hegyen ábrázolja, a Duna folyásiránnyal együtt jelölve van rajta és a metszet felirata szerint Székesfehérvár felől készült a kép (vö. a valóságban a vizsgált Herculia feliratú helyszín felől látható ugyanez a táj), ráadásul a Duna átellenes oldaláról, egy hegy tetejéről, ami valójában a Burda (Buda ostroma 1686. Magyar Levelestár, p 97)

10. ábra: A Budáról készült Braun-Hogenberg-féle metszet egyezése a valós tájjal az esztergomi Szamár-hegynél. Az árnyékolás, a kelet-nyugati fekvés, a Duna, illetve háttérben a hegycsúcsok a „pesti” oldalon tökéletes fedésbe kerülnek méretüket, számukat, völgyeiket tekintve is, amelyről saját magam készítettem képet a helyszínen

Erre a hármas királyi központra: Esztergom, Buda, Fehérvár; folytonos utalások vannak és mindig hármasával tárgyalják őket a források (Lénárt 164), konkrétan a Habsburg katonai szakmunkák (Siklósi 72), geográfiai leírások (Thesaurus Geographicus 369, Zeiller 324), melyek közül példának hozok egyet (lásd 11. ábra). Az eredeti forrás szerint e három város egymással háromszöget alkot és csaknem egyenlő távolságra van Esztergomtól Buda és Fehérvár. A mai Buda és Székesfehérvár egyáltalán nincs egyenlő távolságra sem Esztergomtól, sem más viszonylatban ezek egymástól, sőt értelmetlen hadászatilag háromszögről, egyenlő védettségről és hasonlókról beszélni, pedig a hadtörténeti munkák állandóan együtt tárgyalják Esztergom ostromával Fehérvár és Buda ostromát, sőt írnak Fehérvár színlelt ostromáról is, ami csak megtévesztésül szolgált a Buda ostromára készülők részéről (Bél 20). Ellenben a mai Esztergom várhegyétől a feltételezett szamár-hegyi Etzelburg (Óbuda) és a Herculia (Alba Regalis, Fehérvár) feliratot viselő Garam-torkolat egyazon távolságban van. Túl sok a véletlen egybeesés.

11. ábra: Zeiller 1664-es művében Fehérvár, Buda és Esztergom egymással háromszöget alkotnak és csaknem egyenlő távolságra van Esztergomtól Buda és Fehérvár. A mai Buda és Székesfehérvár egyáltalán nincs egyenlő távolságra sem Esztergomtól, sem más viszonylatban ezek egymástól, sőt értelmetlen hadászatilag háromszögről, egyenlő védettségről és hasonlókról beszélni, pedig a hadtörténeti munkák állandóan ezt hangsúlyozzák

A legjobb rész pedig csak most következik. Buda 1686-os ostromakor Pálffy, a későbbi tábornagy, egészen különösen cselekedett Bél Mátyás leírása szerint; márpedig a mai Buda és Székesfehérvár viszonylatában igencsak értelmetlenül hangzik:

Június 21-re a bajorok bevonulnak a Gellért-hegy [megj.: a mai Gellért-hegyet nem így hívták régen, tehát nem összekeverendő – a blog szerzője] s az előtte folyó Duna között kijelölt táborukba. Másnap Pálffy csaknem az egész lovassággal elvonul Sárvízhez, Székesfehérvár felé, hogy bőségesebben takarmányozhasson; a táborokban pedig mintegy négy ezred maradt vissza, hogy szemmel tartsák az ellenség kicsapásait. Még a teherhordó állatokat is elküldték nyári legelőre a Dunán túlra, az Érsekújvár és Esztergom közt fekvő falvakba. Minderről azért gondoskodtak, hogy az ostromlás megkezdésére minden készen álljon. (29)

Ugye el lehet mindezt képzelni? Levinni a lovakat – csaknem az egész lovasságot – a mai Budáról a mai Székesfehérvár környékére, oda-vissza 120 km-t megtéve, csakhogy a lovak egy jót egyenek… Közben meg a lovak fele éhen döglött, mire leért... Bizonyára fel nem merülhet a kérdés, hogy esetleg ez a Fehérvár és Buda máshol helyezkedtek el, amelyeket legkésőbb 1686-ban, illetve 1702-ben eltüntettek, majd ráhúzták a Szikesfehérvárra a királyi koronázó Fehérvár nevét, a Pestújhegyi várra pedig a Buda vára nevet. Ez utóbbi ráadásul történészi szakmunkákban is tetten érhető. És ha nem elég mindez, még a teherhordó állatokat is – lovat, ökröt és ki tudja még miket – majdnem Érsekújvárig hajtották ugye „a mai” Budáról takarmányoztatni, majd ostromkész állapotban, pihenten vissza is értek Buda ostromára. Elképesztő! Derék akadémikusaink szemét az ilyesmi csak azért nem szúrhatta ki, mert eddig se volt szemük. Akármilyen forráskritikával élünk is, egy biztos: Bél Mátyás akár biztos forrásból értesült erről, akár tévedés volt, Érsekújvár és a mai Buda távolságát bizonyára ismerhette és nem írt volna le ilyen képtelenségeket; itt inkább arról lehet szó, hogy nem volt kérdés akkoriban Fehérvár és Buda elhelyezkedése, illetve senki nem hívta a mai Budát Budának, mivel annak hivatalos neve Pestújhegyi vár volt, a város pedig Ofen, vagyis Pest – a köznyelv pedig a mai napig tartja ezt a megnevezést. Ha pedig a német forrásoknak és tudományos álláspontnak helyt adunk, akkor a mai Esztergom területén elhelyezkedő egykori Buda vára (ez még átértelmezéssel kivehető Veszprémy 41, 105. lábjegyzetéből is), Érsekújvár, illetve a közeli Fehérvár viszonylatában nagyon is kézenfekvő volt az állatokat ezen a helyen, vagyis a közelben takarmányoztatni. Így már érthető a forrás.

12. ábra: Budán tart lovakat? Legeltetni szeretné őket? Lovagoljon le Székesfehérvárig legeltetni, majd vissza Budára. Ha lovai kibírták, akkor történészeink ajánlásával a mai Budáról akár egész állatfarmját is egészen Érsekújvárig hajthatja takarmányoztatni, s mire visszaérnek Budára, oly erőben lesznek, hogy több hónapos várostromot is kibírnának! (Kép: nationaltoday.com)

És akkor a királyi csontok?
Ami a királyi csontokat illeti, egyedül III. Béla állítólagos csontváza került elő eddig egészében, amiről már részletesen kifejtettem, hogy erősen kétséges a lelet hitelessége és inkább egy szélhámosságra mutatnak a körülmények (ide kattintva olvasható). A mai székesfehérvári úgynevezett romkert „bazilikájáról” meg annyit, hogy a tudvalevőleg Szent István által építtetett koronázó bazilikát vélték felfedezni ebben a kizárólag csak római kövekből épült romkerti maradványban, a történészek szerint még Aquincum-ból is hordtak oda köveket – mert Szent István magyarjai nem tudtak saját köveket fejteni, csak ennyire tellett tőlük, sőt némely történész szerint Szent Istvánt egy késő római kori, szarvasmarhák itatóvályújaként használt kőkoporsóba helyezték örök nyugalomra. A romkerti „bazilika” inkább római fürdőnek a maradványa, semmint középkori bazilikáé, ezt alaposabban kifejti Bradák Károly Fehérvár – Fehér folt: Hol volt, hol nem volt királyaink koronázó és temetkező városa? c. könyvében.

A források újraértelmezése, a probléma megoldása
Tegyük fel, hogy az osztrák katonai felmérés térképén a Herculia felirat olvasata a helyes és ezzel a felirattal akarhatott valaki utalni a Herculia-ra épült Alba Regalis-ra. Ez esetben megoldódik az összes fenti probléma: tehát helyes a Cusanus-térkép, mert a Garam torkolatának helyszíne, amely a Herculia feliratot viseli, a Duna mellett helyezkedik el, Esztergom és Buda között. Így juthatott a krónika szerint Árpád a Dunán átkelve oda, arra a hegyre, amely közelében később Fehérvárt megalapította Szent István. A hegyek közvetlenül ott vannak: a Burda és tartozékai, illetve más közvetlen közeli hegyek, dombok, amelyekről a lezúduló víz okozhatott problémákat a fent leírtak szerint. Ha feltételezzük, hogy ezen a helyszínen volt valójában Alba Regalis, vagyis a királyokat koronázó Fehérvár, akkor nemcsak az válik érthetővé, hogy a város régi metszetein a környékbeli hegyek és a Duna ábrázolása mit keres ott (lásd az alábbi ábrákon), hanem kézenfekvő, hogy Habsburg I. Lipót a magyarországi várak felrobbantása során 1702-ben hogyan tudta a lerombolt Fehérvár köveit a Dunán elszállíttatni Bécsbe. Részletes leírások vannak arról, hogy Fehérvár védműveit, falait, a koronázó bazilikát, amelyet Szent István építtetett, hogyan robbantották fel, rombolták le és milyen méretű köveket szállítottak el Bécsbe a Dunán. A mai Székesfehérvár viszonylatában nehéz mindezt elképzelni: ha az lett volna a királyi Fehérvár, a Duna messze lévén, a köveket szállító tutajok valószínűleg igencsak porzottak volna a Dunáig. Hasonlóképpen az eddig felsorolt többi anomália is megoldódik, beilleszthető a Garam torkolatvidékén elhelyezkedő királyi Fehérvár körülményeibe. Megjegyzendő még, hogy a Fehérvár-metszetek közül sok másik is beilleszthető erre a tájra, lásd az alábbi ábrákat és a bejegyzés végén ajánlott, forrásul szolgáló videót, amely már nem az én művem.

13. ábra: Az 1. ábrán bemutatott első katonai felmérés térképéről letörölt Herculia felirat térsége műholdról. A Herculia-ra épült Fehérvárt ábrázoló metszeteken lévő kör alakú belváros nyoma kirajzolódik a gabonában, lásd 2-es szám, illetve középen egy hatalmas bazilika alapja tűnik elő, lásd 1-es szám (Forrás: a lent ajánlott videó)

14. ábra: A királyi koronázó Fehérvárt ábrázoló metszet azonossága a Duna-Garam vidékén. 1: a metszet szerint a Budai-kapu, amely a metszetek szerint délkeleti tájolású és a valóságban is ebben az irányban található Buda (akár Óbuda) erről a helyről; 2: a Szent István által építtetett királyi koronázó és temetkező bazilika nyoma, ahogyan a gabona kirajzolja a föld alatti romokat a kör alakú belvárossal; 3: háttérben a metszetek által ábrázolt és az írásos forrásokban is említett fehérvári hegyek; 4: Fehérvár árokvizét adó sárvizes Garam; 5: magaslati pontok a városmetszetek készítéséhez és a tüzérségi állásokhoz (Forrás: a lent ajánlott videó)

15. ábra: A királyi koronázó Fehérvár (Alba Regalis) metszete és a valós táj egyezése. 1: A gabona által kirajzolt kör alakú belváros nyoma; 2: a királyi koronázó és temetkező bazilika kirajzolódása a gabonában tájolási egyezéssel a metszeten; 3: a metszeten ábrázolt Budai-kapu délkeleti irányban (Ó)Buda/Etzelburg/Ofen felé néz; 4: a fent említett metszeten szereplő „Danubio fiume che circonda la Citta” felirat, vagyis a Duna folyó, amely körülfogja a térséget; 5: a metszet hátterében ábrázolt hegyek (Forrás: a lent ajánlott videó, illetve a képen a Gabriel Bohdener-féle Fehérvár/Stuhlweissenburg-metszet részlete szerepel)

Mikor, kik és miért pusztították el teljesen a koronázó Fehérvárt?
Már fentebb említésre került, hogy Habsburg I. Lipót 1702-ben hordatta el a felrobbantott Fehérvár maradékát a Dunán hajóval. Mindez az 1702. február 7-i rendelete értelmében történt, mely szerint a magyar várak jelentős részét szisztematikusan felrobbantották és lerombolták (Siklósi 191). Fehérvár eltüntetésével Nicolas Dumont császári hadmérnök lett megbízva (uo.). Hogy mi motiválta a magyar múlt eltüntetésében a Habsburgokat, világosan megfogalmazza Héjj Miklós Visegrád c. történeti munkája:

Ennek ellenére az osztrákok is felrobbantották a még álló erődítéseket, nehogy a „rebellis magyarságnak” ellenállási fészke legyen. A felrobbantott vár még romos állapotban is félelmet gerjesztő volt és 1702-ben Lipót császár parancsára a fellegvár düledező házait és az alsó vár lakótornyát újból felrobbantották, nehogy Rákóczi hős kurucai felhasználhassák. A visegrádi történeti emlékek pusztulását így tetőzte be az osztrák uralkodóház magyargyűlölete, melynek célja volt megsemmisíteni a magyar nemzet dicsőségének emlékeit, hogy annál könnyebb legyen a nemzeti öntudatától megfosztott népet Bécs gyarmatosító igájába hajtani. (12-13)

Szégyenletes, hogy napjaink magyarországi történészei – mert azt ki kell emelni, hogy a külföldi történettudomány köszönőviszonyban nincs a hazaival (lásd a fent idézett műveket) – a mai napig ezt a szellemiséget képviselve igyekszenek valódi múltunkat meghamisítani, kutatások végzése helyett pedig oktalanságokat állítanak, melyek minden alapot nélkülöznek. Úgy látszik, az előző rendszerben nyíltan hangoztatott szállóige és dallam: „A múltat végképp eltörölni” (Internacionálé) még mindig áthatja a hazai történettudományt, amelyben a rendszerváltás még várat magára.

Konklúzió helyett: ajánló
A Garam ezen vidékét számos szempontból azonosította Fehérvárral és ebben múlhatatlan érdemeket szerzett az alábbi videó készítője; érdemes végignézni. Fehérvár igazi koronázó és temetkező bazilikáját is megtalálta régészeti leletekkel a helyszínen (lásd a videót a hivatkozások rész után):

Hivatkozások

Berndt, Helmut. Die Nibelungen: Auf den Spuren eines sagenhaften Volkes. (1978).

Bertau, Karl. Deutsche Literatur im europäischen Mittelalter, (1972) 1. kötet.

Bél, Mátyás. Buda visszavívásáról. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1986.

Bonfini, Antonio. A magyar történelem tizedei. Balassi Kiadó.

„Buda Székesfehérvár felől”. Metszet. Buda ostroma 1686. Magyar Levelestár. P 97.

Everett-Heath, John. Place Names of the World: Historical Context, Meanings and Changes. Macmillan, 2000.

Golarits, Miklós. „Hol volt és van a Fehérvárra vezető hadi út? A tihanyi alapítólevél fehérvári birtokteste a térképen.” 2019. szeptember 18. Tanulmányok. In: Történeti Földrajzi Közlemények. 7. évf., 3-4. sz., 2019.

Heinzle, Joachim. Die Nibelungen: Lied und Sage. 2005.

Héjj, Miklós. Visegrád. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1957.

„Il vero dissegno della citta di Albaregale in Ongaria”. Metszet. Sponiz: Historia delle attione, 1685.

Lénárt, Orsolya. Das Königreich Ungarn in der deutschsprachigen Literatur am Ende der Frühen Neuzeit. Eberhard Werner Happels Der Ungarische Kriegs-Roman im Kontext der Ungarnbilder in der Medienlandschaft des 17. Jahrhunderts. Disszertáció, Andrássy Gyula Deutschsprachige Universität Budapest, 2013.

Magyarország első katonai felmérés térképe. <mapire.eu>.

Moser / Sammer. Nibelungenlied und Klage, Ursprung - Funktion - Bedeutung. Symposium Kloster Andechs 1995 mit Nachträgen bis 1998.

Pannonia és Dacia térképe. Tervezte: Kuzsinszky Bálint. Rajzolta: Homolka József. OSZK MEK.

Siklósi, Gyula és Veress, D. Csaba. Székesfehérvár, a királyok városa. Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadó, Budapest, 1990.

Thesaurus Geographicus: a New Body of Geography Or a Compleat Description of the Earth. London, 1695.

Veszprémy, László és M. Bak, János (szerk. és ford.). Chronicle of the Deeds of the Hungarians from the Fourteenth-Century Illuminated Codex. In: Central European Medieval Texts 9. kötet. CEU Press, 2018.

Zeiller, Martin. Neue Beschreibung des Königreichs Ungarn. 1664.

Zolnay, László. Az elátkozott Buda – Buda aranykora.