A bejegyzés 2 részből áll, ez a 2. rész. Ide kattintva elérhető az 1. rész.

6. Diskurzus

Az ausztrál angolban jellemzően egyedülállónak tűnik a mondatvégi but: „I used to be the Under-17 champion. I’m a bit out of practice but.” (Collins 80). Ez a teljes mértékben szabályossá vált diskurzus partikula egyrészt a kontraszt jelzésére szolgál, másrészt azt a társadalmi szerepet viszi, hogy az ausztrálságot jelezze. Hasonlóan a yeah-no egy másik diskurzus partikula, amely inkább az ausztrál angolra jellemző. Pl. „He’s a really good kid (...) he just comes over and we spoil him rotten. Yeah-no he’s a good kid.” (uo.). A diskurzus szempontjából kohéziós szerepet tölt be párbeszédben.

7. Stilisztika

Egy ausztrál közmondás jól felvezeti az ausztrál angol stilisztikai jellemzőjének társadalmi hátterét:

„If the guy next to you is swearing like a wharfie he’s probably a media billionaire. Or on the other hand, he may be a wharfie.”

Tehát a közmondás szerint ha valaki a közeledben úgy káromkodik, mint egy dokkmunkás, akkor valószínűleg egy milliárdos, vagy csupán tényleg csak egy dokkmunkás. A káromkodás bizony mélyen beágyazott az ausztrál társadalomban, amely nyelvi stilisztikai szinten is másként értelmezendő, mint sok más nyelvnél. A trágárságnak és tahóságnak az ausztrál angolban igen nemes szerep jutott: az egalitarizmus, vagyis az egyenlőségpártiság kifejeződése minden társadalmi osztálynál. Nem kirívó példa, hogy Kevin Rudd vagy éppen valamely másik miniszterelnök trágár kifejezésekkel él, ezzel is kifejezve az egyszerű társadalmi osztályokkal való összetartozást. Verhetetlen mestere volt a trágár megnyilvánulásoknak Paul Keating miniszterelnök, aki egy sportminiszter 110%-os sportalapi adótervezetére így reagált:

Now listen mate, [to John Browne, Minister of Sport] you're not getting 110 per cent. You can forget it. This is a fucking Boulevard Hotel special, this is. The trouble is we are dealing with a sports junkie here [gesturing towards Bob Hawke]. I go out for a piss and they pull this one on me. Well that's the last time I leave you two alone. From now on, I'm sticking to you two like shit to a blanket.

– „Kimegyek húgyozni és ezek ezzel állnak elő. Nos, utoljára hagylak titeket ketten egyedül. Mostantól úgy tapadok kettőtökhöz, mint szar a pokróchoz.” Akár miniszterhez, vagy épp Bob Hawke korábbi miniszterelnökhöz beszélt, a stílusa igen közvetlen és közönséges, ez azonban elfogadottabb és kulturálisan gyökeredző az ausztrál társadalomban. Ez egészen a korai gyarmati időkig nyúlik vissza, amikor írásos feljegyzésekben már említést tesznek róla, hogy az ausztrál társadalom magvát képező rabtársadalom előszeretettel beszélt trágárul a finomabb stílusú felsőbb osztályok megbotránkoztatása végett. Később az egalitarizmus jegyében pedig konzerválódott minden társadalmi osztályban e stílusjegy. Megmutatkozik ez abban is, hogy egy átlag ausztrál vonakodik a hivatalos stílustól és társadalmi címektől: amíg a briteknél gyakori a Mr, Ms, Lord, your highness megszólítás, addig az ausztráloknál ez viszonylagosan ritkább, a munkahelyen és egyetemeken pedig közvetlen a stílus a munkáltató és alkalmazott, professzor és hallgató közt. Természetesen a trágárságnak is megvannak a maga határai az ausztrál társadalomban, a túlhasználatát ők sem díjazzák.

8. Helyesírás

Ami a helyesírást illeti, az ausztrál helyesírás az amerikai és brit zűrzavaros katyvasza. Általános tipp, hogy az 5 betűnél rövidebb szavakat a brit helyesírás szerint írjuk, a hosszabbakat amerikaival. Az amerikai helyesírást a Munkáspárt támogatta a 20. század elején, hogy ezzel is jelezze a libertariánus hajlamát, miközben a brit helyesírást meg azért preferálták, hogy ellenálljanak az amerikai kulturális gyarmatosításnak. Ebből alakult ki egy furcsa keveréke a kettőnek. A zavart tetézi, hogy az ausztrál angolnak nincs központilag szabályzott helyesírása. A helyesírás alapjának a Macquarie Dictionary szótárt tartják. A kevert helyesírásra néhány példa: az -our végződésben, pl. colour, mind a régi brit -our, mind pedig az egyszerűsített amerikai -or változatot elfogadhatónak tartják. Ellenben a centre típusú szavakban a -re végződést fogadják csak el, az amerikai center nem jellemző. Az -ise/-ize végződésnél mindkettő előfordul, pl. a brit modernise és az amerikai modernize. Az ausztrál helyesírás története során a brit és amerikai sztenderd állandóan vetélkedett egymással, óriási zűrzavart okozva, és tulajdonképpen minden újság, szótár, könyv vagy egyéb nyomtatott sajtó más és más helyesírást támogatott. Voltak helyesírási reformtörekvések, amelyek a központi szabályozás hiányában sohasem tudtak érvényre jutni. Némely törekvés odáig ment, hogy az egyszerűsítést tegyék általános helyesírási elvvé és írják a said szót sed-nek, legyen az any-ből eny, a guess gess, a ready pedig redy. Ami az írásjeleket illeti (idézőjel, vesszőzés, stb.), a brit sztenderd a mérvadó. A dátum írása a brittel megegyezően pl. 3 March 2021.

Az ausztrál angolnak nincs központilag szabályzott helyesírása. A helyesírás alapjának a Macquarie Dictionary szótárt tartják (Kép: Wikipedia)

9. Nyelvjárások

Az ausztrál angol dialektusai

Nehéz elképzelni még egy olyan országot, amelyet úgy utazhatunk keresztül-kasul, Sydney-től Darwin-ig, Brisbane-től Perth-ig roppant távolságokat megtéve, hogy közben gyakorlatilag nem találkozunk nyelvjárásokkal, regionális különbségekkel a kiejtésben és szókincsben. Az ausztrál angolban a dialektusok mégis léteznek, csak egészen másképp, mint a többi országnál az megszokott. Amíg a briteknél a dialektusok regionálisan és társadalmi osztályok szerint különböznek, az amerikaiaknál regionálisan és „rassz” szerint, addig az ausztráloknál ideológia és gender szerint alakulnak a dialektusok. Két ausztrál nyugodtan felnőhet egymás mellett, ugyanabba az iskolába járhat, fiú-lány testvér is lehet, végül mégis különböző lehet a kiejtésük, más szavakat használhatnak és szintaxis szempontjából is különbözőek lehetnek.

Három dialektust szoktak megkülönböztetni az ausztrál angolban: az ún. 1) szabados / durva, parasztos (Broad Australian English), 2) általános (General Australian English), 3) kulturált, művelt (Cultivated Australian English). A szabados dialektust az ausztrálok kb. 30%-a beszéli és többnyire férfiak, az általánost kb. 60%, a kulturáltat pedig kb. a maradék 10%, többségében női beszélő. A gender különbség alapja a különböző gender identitások felé támasztott sztereotipikus elvárások. Az ausztrál férfiasság értékeihez tartozik a könnyedség, vagányság, bajtársiasság, igénytelenség (amolyan határvidéki, cowboy-típusú keménység, amely a kopár ausztrál vidéken is megállja helyét mint túlélő típus); a női ideál ezzel szemben a kifinomultság, tanultság, illedelmesség, csinosság. Amikor tehát például a kiejtésben megmutatkozik a gender különbség, arról van szó, hogy az ausztrál nő nem akar férfiasan tahó és kemény hatást kelteni; ennek meg is vannak az elnevezései az ausztrálban: ocker (faragatlan tahó beszédű és viselkedésű ember) és ockerism (bajtársias, jóindulatú és egyben szexista lét), illetve bogan (kifinomulatlan és egyszerű beszédű és megjelenésű ember), amely fogalmak nagyban fedésben vannak az eszményi vidéki ausztrál férfi sztereotípiával.

A szabados dialektus tehát a maszkulinitás egyik kifejeződési formája az ausztrál társadalomban. Ezt a dialektust beszélte pl. Paul Hogan (Crocodile Dundee), Steve Irwin és Bob Hawke miniszterelnök. Annak ellenére, hogy kevés beszélője van, a kulturális beágyazottsága aránytalanul óriási, amit az is jól mutat, milyen mértékben használják a reklámokban, filmekben és hírbemondók is. Ez ugyanis klasszikusan nagyon ausztrál hangzású kiejtéssel bír és a külföldi fülek is nagyban erről ismerik az ausztrál kiejtést. Nem csoda, hogy ezt a dialektust illetik Strine vagy Strayan névvel, amely az Australian szó rövidülése az ausztrálos kiejtéshez igazodva. Példa a kiejtésre: face – kb. „fáisz”, price – kb. „próisz”, goose – kb. „göűsz”.

Az általános dialektus a legelterjedtebb, így a filmekben és reklámokban ezzel a kiejtéssel találkozhatunk még gyakran, például Nicole Kidman filmjeiben. Egyfajta átmenetként a nemzeti színezetű szabados dialektus és a brit elitista kulturált dialektus közt a legtöbb ausztrál azt hiszi, hogy az ő kiejtése a sztenderd és ideológiailag semleges. Példa a kiejtésre: face – kb. „foisz”, price – kb. „proisz”, goose – kb. „guűsz”.

A kulturált dialektust elitistának szokták tartani, és ahogy a neve is sugallja, az iskolázottság mértékétől is függ. Többnyire nők beszélik és a feminin, művelt személyiséggel asszociálják. Ezt a dialektust beszélte Malcolm Fraser miniszterelnök. Eltekintve a csupán fonetikusokat érdeklő apró eltérésektől, a kulturált dialektus gyakorlatilag szinte ugyanaz, mint a brit sztenderd kiejtés, amelyet a brit királyi család beszél. Így tehát a britekhez való hűség és a kizárólagosan a brit kultúrát mértékadónak tartó ideológia kifejeződése lett ez a dialektus. Egészen az 1970-es évekig az ausztrál kormány által pénzelt ABC csatorna, amelynek kb. olyan rangja van, mint a briteknél a BBC-nek, rendszerint csak olyan hírbemondót alkalmazott, aki a kulturált dialektust beszélte. Ez azonban problémás volt, hiszen az ezt a dialektust beszélő férfiakból igencsak hiány volt, nőket pedig nem engedtek hírbemondónak, így alkalmas ember híján a britektől importáltak megfelelő angolsággal beszélni tudó hím egyedeket. Mivel az 1970-es évektől kezdődően az ausztrál nemzettudat átalakuló önértékelése a brit lojalitás kárára ment, ezért az ilyesféle elitizmus nyelvi szinten is megsínylette a változásokat: egyre csökken évtizedek óta a kulturált dialektus beszélőinek száma, miközben a szabados dialektust idealizálják.

Táblázat: Ausztrál angol dialektusok: a szabados, általános és kulturált dialektus kiejtési példái (megközelítő átírással)

Természetesen vannak, akik az eurocentrikus dogmáktól szabadulni nem tudván, az európai nyelvekhez hasonló regionális nyelvjárásokat keresnek Ausztráliában és mindenféle queenslandi és dél-ausztrál nyelvjárásról hadoválnak úgy, hogy semmi jelentős különbséget kimutatni nem tudnak. Érdekes tény még, hogy az ausztrál őslakosok angolját a nyelvészet az ausztrál angol alá sorolja – valószínűleg jobb híján –, pedig oly mértékben különbözik szókincsben, mondattanilag és főleg pragmatikai szempontból az ausztrál angoltól, hogy külön kategóriát képez a maga jogán.

10. Általános adatok és az ausztrál angol nyelvtörténete

Az ausztrál angolt kb. 17 millióan beszélik Ausztráliában anyanyelvként, kb. 4 millióan pedig második nyelvként. Ez az ausztrál állam és a többségi lakosság nyelve, s habár a multikulturalizmus és az őslakosok révén a nyelvi paletta igencsak színes, de nincs olyan jelentősebb nyelv regionálisan, mint amely olyan súllyal bírna, mint a spanyol az Egyesült Államokban.

A nyelv történetének bizonyos szeleteit már az eddigiek során bemutattam a vonatkozó résznél, így azokat itt nem ismétlem meg. Az ausztrál angol 1788-ig vezethető vissza, amikor az első európai letelepülők megérkeztek a kontinensre. A földrajzi távolság és elszigeteltség az anyaországtól magában hordozta az önálló nyelvváltozat kialakulásának bizonyosságát. Ennek az új nyelvváltozatnak az alapvető jellemzőjét már megadta az a tény, hogy Ausztrália gyarmatosítása a késő 18. század végén kezdődött, ugyanis az angol nyelv akkori állapota már jelentős töredezettséget mutatott a roticitás szempontjából. Ez azt jelentette a gyakorlatban, hogy az amerikai gyarmatokon letelepülők még elég korán érkeztek, hogy az akkor még az r hangot kiejtő angolt őrizzék meg s alakuljon ki belőle az r hangot kiejtő amerikai angol, viszont az ausztrál gyarmaton letelepülők már abban az időben érkeztek, amikor a brit angolból jórészt már kikopott az r hang kiejtése, így szükségszerűen az ausztrál angol sem ejti ki a brittel megegyező szabályok szerint. Az akkori angol nyelv az ún. Early Modern English, vagyis a korai modern angol volt, amely már annak is egy kései periódusába tartozott, így távolabb állt már a Shakespeare-i angoltól. Mivel nagy számban érkeztek Londonból az első ausztrál telepesek, így az ott beszélt cockney dialektus lett a későbbi ausztrál angol magva.

A brit angoltól való eltérést legelőször az 1830-as években érzékelték, amikor már egy új nyelvváltozat kialakulása körvonalazódott („History and accent change”). A szókincsben az új növény- és állatvilág, illetve a sajátságos társadalmi-kulturális környezet adta az újdonságot a már megtárgyalt módon. A kiejtésben a kettőshangzók sajátságos alakulása játszotta a főszerepet, amely a 19-20. század fordulójára meg is történt, a 20. század végére pedig már szükségessé vált egy új kiejtési átírási rendszer megalkotása, amelyről fentebb már szintén szó volt. Kialakult a fent említett három fő ausztrál dialektus, amelyek a különböző helyesírási irányzatokhoz hasonlóan egymással vetélkedtek. Ez a vetélkedés tulajdonképpen az ausztrál nemzettudat és „kultúrharc” nyelvi szinten történő megnyilvánulása volt. A kulturális háttér a szókincsben is erősen megmutatkozott. Így tehát nem túlzás azt állítani, hogy az ausztrál angol nyelv története egyben az ausztrál identitás fejlődésének története és kéz a kézben együtt jártak. Ezért beszélhetünk a nyelvet ért különböző ideológiai és kulturális hatásokról. A bevándorlás az aranyláz 1851-es kezdetétől jelentősen megnőtt, majd később a világháborúk, polgárháborúk, a vietnámi háború miatt is, így a sokféle nemzetből érkező bevándorlók – olasz, német, kínai, magyar, görög és számtalan más – a saját szavaikkal színesítették az ausztrál angolt. A brit hatás az utóbbi évtizedekig markánsan megmaradt a nyelvre is, az amerikanizmus terjedése pedig együtt jött a libertariánus ideológiával, de főként a második világháború után vált Ausztrália az Egyesült Államok 51. államává kulturális értelemben, amely az ausztrál angolra is rátette hatását. Az 1970-es évektől kezdődően vált elismert nyelvváltozattá s egyben végre a kisebbrendűségi szemléletet legyőzve az ausztrálok büszkeségévé a különleges angol, amelyet beszélnek.

Hivatkozások:

Collins, Peter. „Australian English: Its Evolution and Current State”. Articles, Oceania. 2012, 1, 75-86.

Goddard, Cliff. „Not taking yourself too seriously in Australian English: Semantic explications, cultural scripts, corpus evidence”. Intercultural Pragmatics 6-1 (2009), 29-53.

„History and accent change”. Macquarie University. <https://www.mq.edu.au/research/research-centres-groups-and-facilities/healthy-people/centres/centre-for-language-sciences-clas/australian-voices/history-and-accent-change>.