Ugyan ki gondolná, hogy egy római császár nevét is felhasználják a médiában a migráció rémképének felfestésére és mint történelmi párhuzamra, egyfajta elő-ellenségkép megidézésére? Bayer Zsoltnak ráadásul úgy sikerült félrevezetnie a közönséget, hogy csupa történelmi igazságot vegyített, kevert-kavart mindaddig, amíg kifőzte belőle a manipulálásra alkalmas megtévesztést. Következzen tehát a Bayer Show zseniális bűvészmutatványa: Philippus Arabs római császár, az új mumus.
Philippus Arabs római császár millenniumi emlékérméje (Kép: Wikipedia)
Bayer Zsolt új műsorában, a Bayer Show első részében a migráció kapcsán az európai önfeladás képét vezeti fel a következő történelmi hasonlattal. 20:30-tól hallható az alábbi videóban:
Történt egyszer még a római birodalom idején, hogy a mai Szíria területén egy beduin sátorban megszületett egy arab csecsemő. Ebből az arab csecsemőből huszon-egynéhány év elteltével Philippus Arabs néven római császár lett. És elkezdte az arab-berber-beduin ünnepeket bevezetni, ezzel párhuzamosan kivezetni a római ünnepeket, isteneket; a rómaiak kicsit bután néztek, nem nagyon értették, hogy mi történik, de hát a császár az császár. Mikor volt – jött – az a pillanat, ha egyáltalán meg lehet határozni, amitől kezdve ez a világ elkezdett olyanná válni, amilyen most? [A kérdést a migrációs hullám és az európai identitásbeli önfeladás képének kontextusában teszi fel.]
Az itt tapasztalható manipuláció receptje:
1. Felvezetésnek keress egy klasszikus párhuzamot a római korból, hiszen a rómaiak bukása intő példa társadalmunknak (nem volt ezzel másképp a 18. századi Edward Gibbon brit történész sem, amikor megírta nagy művét A római birodalom hanyatlásának és bukásának története címmel)!
2. Találj egy történelmi személyt, akinek a nevében megtalálható a kulcsszó, amellyel aktivizálhatod a médiában már előre felkorbácsolt fóbiákat: Philippus Arabs!
3. Ha már a kiválasztott személy valódi története nem illik bele a diskurzusunkba, akkor „téveszd össze véletlenül” egy másik létező személy valós történetével (ez lesz Heliogabalus római császár, mint alább látni fogjuk)!
4. Gondosan kavargasd, főzd össze az igazságtartalmat addig, amíg ki nem fő belőle a félrevezetés főztje, s ha kifőtt, gusztusosan, klasszikus (ál)műveltséggel tálald a hallgatóságnak előételként: no lám, a történelmi példa int arra, amit most mondani fogok!
Nézzük sorjában, hogy mi is a valódi történelmi háttere Bayer állításainak!
Philippus Arabs
Bayer „arab csecsemője” születési nevén Marcus Julius Philippus, amelyhez császárrá válásakor felvette a Caesar és Augustus neveket (címeket), mint sok más császár. Becenévként vagy jelzőként kapta a Philippus Arabus nevet. Philippopolisban született (ma Shahba, Szíria), apja Julius Marinus római polgár, anyja ismeretlen. Életére vonatkozó forrásként a Historia Augusta és az Epitome de Caesaribus szolgál, amelyek állítása szerint Philippus alacsony sorból származott volna és apja banditavezér lett volna, de ezeket a legtöbb történész elveti. A történész Glen Bowersock úgy hiszi, hogy Philippus valóban arab lett volna. A szombathelyi Weöres Sándor Színház idei programjai közt fellelhető volt a „Császárok napja – Az elrontott ünnep – Philippus Arabs”, amely a császárt arab származásúnak állítja – mivel sem lehet jobban aktualizálni napjaink légköréhez. A történelmi források közül egyik sem dönti el a vitát egyértelműen, csupán annyi állapítható meg tisztességgel, hogy a császárok különböző ragadványneveiket a születésük helyéről kapták, például Maximinus Thrax császár nevét Trákiáról kapta, mert ott született, azonban a korabeli források szerint gót-alán származású volt etnikailag, nem pedig trák. Hasonló lehetett a helyzet Philippus-szal, aki az Arabia Petraea nevű római provinciában született és innen kapta nevét. Mellesleg, az arab expanzió a későbbi századok során történt meg, amely során az Arab-félszigetről jelentős számú arab áramlott szét a mai arab országok – így Szíria – területére is. Philippus-nak tehát valószínűleg annyi köze – vagy annyi köze se – volt az arabokhoz, mint Arábiai Lawrence-nek.
A származási kérdéssel ellentétben Philippus identitása egyértelműen ellentmond bármiféle arab vagy beduin kultusznak. Bayer felvázolásával ellenben Philippus megerősítette a római hagyományokat, nem különben az ő uralkodása alatt (244-249) ünnepelte Róma fennállásának ezredik évét, amely alkalomból emlékérmet is bocsátottak ki Phillippus arcképével. Euszebiosz szerint (Historia Ecclesiae) ő volt az első keresztény római császár, feltűnik a húsvétot ünneplő császár leírása is, illetve a keresztények irányában tanúsított engedékenysége is, ugyanakkor más források arra utalnak, hogy a római államvallást követte. Ironikus, hogy pont ezt a császárt sikerült vallásilag, származásilag és szokásokban démonizálni ebben a műsorban. De akkor ki is volt az a császár, akiről Bayer leírást adott?
Heliogabalus
Születési nevén Varius Avitus Bassianus, megközelítőleg azonos időben született Philippus-szal, 203 körül, és a mai Szíria területén, Emesa városában (mai Homsz) volt Elagabal (napisten) főpapja. Az istenség neve a szemita Ilāh szóból ered, amely istent jelent (arabul Allah jelenti az istent). A napisten görögül Heliosz, ami összeolvadt az Elagabal megnevezéssel, ami így Heliogabalus lett. Az ennek a helyi (szíriai) vallásnak hódoló, alig 14 éves Bassianust, aki anyja hivatalos kinyilatkoztatása alapján a dühöngő Caracalla császár zabigyereke volt, egy szíriai katonai lázadás során az akkori római császár ellen kiáltották ki császárrá a katonák. Rövidesen gond nélkül ő maradt az egyeduralkodó, majd pedig felvette a Heliogabalus nevet, amellyel jelezte, hogy ő a napisten leszármazottja. Kezdetben levelet írt a szenátushoz, amelyben kijelentette, hogy legjelesebb elődei példáját követve fog uralkodni – vajon ez alatt Nerot, Caligulát, vagy Caracallát érthette? Ugyanis római bevonulása után már kezdetét is vették a vérengzések és a soha addig nem látott szexuális tombolások, olyannyira, hogy maguk az erkölcsi fertőben tobzódó rómaiak is megdöbbentek a császár cinizmusán, amellyel mindent megbecstelenített, ami addig még úgy-ahogy erkölcsi tabunak számított. Ekkor honosodtak meg igazán a keleti orgiák Rómában, amelyekben Heliogabalus vitte a vezető szerepet. 15 éves kora körül már unta a nőkkel való mindenfajta bujaságot, ezért női ruhába öltözött, női szerepeket játszott és fiatal férfiakat vett rá, hogy udvaroljanak neki. Egyik kedvenc kocsihajtóját, a szolgai származású Hieroklészt férjévé tette, magát pedig királynőjének nevezte. A caesar-i címmel végül ugyan nem sikerült felruháznia, kivégezték, így nem lett az örököse. Másik férje egy Zoticus nevű atléta volt, akivel nyilvános ünnepségen házasodott össze. Cassius Dio történetíró leírásából tudjuk, hogy a császár szokása volt kisminkelnie és szőrtelenítenie magát, parókát vett fel, és így jelent meg kocsmákban és bordélyházakban, ahol prostituált volt. Még arról is maradt feljegyzés, hogy a császár irdatlan összeget ajánlott fel annak az orvosnak, aki őt női nemi szervvel tudta volna ellátni sebészetileg. Korunk kutatói biszexuális transzgendernek tartják Heliogabalust a leírások alapján. Felesége is volt, méghozzá a felhördülést keltő Aquilia Severa nevű Vesta-szűz, akit a célból vett nőül, hogy „isteni gyermekeket” szüljön személyétől. Ezzel a római hagyományokat és törvényeket sárba tiporta, ugyanis a Vesta-szüzek nem bocsátkozhattak szexuális kapcsolatba, ha pedig megtették, élve kellett eltemetni őket. Összesen öt felesége volt, akiktől mind elvált.
Férfiszeretők egész csoportját tartotta maga körül, akiket sorra nevezett ki különböző hivatalokba, visszaéléseiket pedig eltűrte. Rövidesen a római hivatalok táncmesterekkel, gladiátorokkal, borbélyokkal, atlétákkal és a római szexiparban jeleskedő férfiakkal lettek feltöltve.
A törvényeket és római hagyományokat felrúgta, ázsiai szokásokat vezetett be a vallásban is, Jupiter tisztelete fölébe helyezte Elagabalt mint főistent, akit egy kúp alakú fekete meteorit képében imádtak, amely Emesa-ból (Szíria) származott. Heliogabalus pedig az általa bevezetett új vallás római főpapjává avatásakor körülmetéltette magát. Végignézette a szenátorokkal, amint az új főisten oltáránál táncol zenei kíséret mellett.
Heliogabalus császár arcképe az érméjén, másik oldalán a Rómában körbehordozott
meteorit mint az új vallási kultusz központi eleme
Valószínűleg szexualitásának köszönhetően pedig megalakította a női szenátust. Hamarosan a császári palota a legrosszabb hírű hellyé züllött le Rómában, ahová bejáratos volt mindenki, aki gyanús és kétes ügyekben vett részt, feslett erkölcsű volt, vagy újabbnál újabb szexuális őrülettel dúsította fel a napirendet. Egy idő után már a katonák számára kezdett kínos lenni a légkör a császáruk miatt, ezért sorra elfordultak tőle és unokaöccsét szemelték ki leendő uralkodójuknak. Heliogabalus azonban gyanút fogott és fürdőbe csalva akarta legyilkoltatni felbérelt embereivel az unokaöccsét, ami végül nem sikerült. A testőrök rátörtek az alig 18 éves császárra, leszúrták és hulláját az őrjöngő római nép napokon keresztül hurcolászta az örök város utcáin különféle meggyalázási módokat kipróbálva, szennycsatornába dobták, ahonnan kiszedve végül a Tiberiszbe hajították.
Az eddigiekhez nem szorosan tartozó tanulság
Attól, hogy valami vagy valaki névleg arabnak tekinthető, még nem következik annak identitásbeli jellemzése. Az arab számok is csak nevükben arab eredetűek, tulajdonképpen Indiából kerültek Európába arab közvetítéssel és egyszerűen csak praktikus okokból vezették be őket matematikai műveletek megkönnyítésére, Magyarországon éppen a törökellenes küzdelmek korában (15. század). Amely vallás pedig valóban nem európai eredetű volt és a Közel-Keletről Európára átterjedve váltotta fel a római birodalom európai vallását, az a kereszténység.
Források
Epitome de Caesaribus
Historia Ecclesiae
Historia Augusta
Roman History (Cassius Dio)
Roman History (Herodian)
Tolnai Világtörténelme
Wikipedia
