Bizonyára mindenki tapasztalta már, hogy fővárosunkat sokan „Pestnek” hívják. Némelyeknek teljesen természetes, másoknak talán idegesítő. Megint másoknak pedig a „Budapest” kimondása furcsa, „Budának” viszont esze ágában sincs senkinek se hívni az egész várost. Miért is ez a furcsaság? Mit tudnak minderről közmondásaink és nyelvünk? Mit mondanak más nyelvek?

Angolul ide kattintva olvasható

Németül ide kattintva olvasható

A szólások, közmondások nagy kincset jelentenek. De mik is valójában? Népi bölcsességek, igazságok? A nép ajkáról összegyűjtött közös irodalom? Valami csattanós, ütős, velős? Vagy rejtett üzenetek a múltból, melyet nem lehet fizikai eszközökkel elpusztítani.

Gyakori beidegződés, hogy a szólásokat, közmondásokat nem szó szerint értelmezzük, tágabb értelemben pedig maga az irodalom is csak fikció az általános elgondolás szerint. Így volt ez Homérosz Iliászával is, amelyet mesének, legendának tartottak, Trója pedig csak egy kitalált, mesebeli helyszín volt egészen az 1870-es évekig. Ekkor lépett színre Schliemann, aki az ógörög eposzt szó szerint vette. Ebből pedig az következett, hogy megtalálta a legendás Trója romjait. Az irodalom tehát nem feltétlenül csak fikció, hanem valami több is lehet. Tróját elpusztíthatták és elfelejthették, de a legendája halhatatlan maradt. Mellesleg ott van az a bizonyos „óperencia” is a magyar népmesékből az Enns folyón túl (lexikonadat, németül: „ober der Enns”), amióta csak hajdanán az a folyó volt a nyugati magyar határ.

Vessük is pillantásunkat Magyarországra mindennek tükrében. A magyarok, mint minden más nemzet tagjai, szeretik a meséket, rejtélyeket, akár összeesküvés-elméleteket. De mi van akkor, ha nyelvünkbe beépülve léteznek furcsaságok, rejtélyek, melyeket nap mint nap használunk akár, mégsem gondolunk bele? Vajon összeesküvés-elméletnek lehet nevezni azt, ami ott foroghat akárki ajkán vagy magyar és külföldi lexikonokban egyaránt fellelhető? Legtöbben legfeljebb letudják annyival: „így szokás mondani, kész”.

Játsszunk el a gondolattal, hogy szó szerint vesszük, amit mondunk! Vegyünk egy átlagos magyart, aki mondjuk vidéken él. Budapestre kér vonatjegyet, mégis azt mondja: „megyek Pestre”. Tehát számára Budapest az Pest. Talán rosszul is hangozna, vagy kicsit komikusnak, esetleg erőltetettnek, netán túl hivatalosnak, hogy kimondjuk: „Budapest”. A „Budapest” név előfordul egy 1851-ből való (gyűjtött) közmondásban, amely még a főváros 1873-as egyesítése előtt járt-kélt a nép ajkán:

„Jár a bolond Budapesten, azt sem tudja, hány az isten.”

Érdekes, hogy ebben a közmondásban nem „Pest” szerepel, hanem a bolond kimondottan Budapesten jár, s mint ilyen, azt se tudja, hány az isten. Akkoriban persze érthetőbb volt, hogy furcsán hangzott a Budapest teljes kimondása.

Visszatérve a példánkra, megérkezik a magyar barátunk a Déli pályaudvarra, tehát a budai oldalra. Mit mond? „Megérkeztem Pestre”. Buda szintén Pest. Ezután el kell intéznie valamit Pesthidegkúton, mindezt úgy viszi véghez sikeresen, hogy át se kel a Dunán, hiszen Pesthidegkút Budán található. Végül megunja a sok Pestet és szeretne valami „igazán Budát” látni. Felmegy a budai várba, ahol bemegy egy múzeumba, hogy a város történetéről tájékozódjon. Megtudja, hogy a középkorban rengeteg német lakott a városban, amelyet Ofen-nek neveztek németül és a régi német térképeken is ez szerepel.

Pontosan! A mittelalter-lexikon.de német weboldalon is tájékozódhatunk Ofen kapcsán. Ott az áll, hogy Ofen nevét az egykoron itt űzött mész- és téglaégetés kemencéiről kapta. Csakhogy ezeknek a kemencéknek a neve a szláv nyelvekben „pest”. A szótárakban odaírhatják az Ofen-hez magyarul, hogy Buda, alább pedig, hogy kemencét is jelent németül, de ezzel végtére ugyancsak „lepestezik” Budát. Úgy tűnik, nemcsak sok magyar „hanyagsága”, hogy csak Pestet mondunk (még Budára is), hanem a németek is megtették ezt a középkor folyamán. Az már csupán költői kérdés, hogy a névadó szláv „pest”-hez (mészégetéshez) kellő mészkőhegységek vajon a Pesti-síkságon vagy a túloldalon találhatók-e...

Ofen tehát szó szerint Pestet jelent, nem Budát, még ha erre az oldalra is alkalmazták ezt a nevet. Ámde nemcsak a magyarok és a németek pesteztek makacsul, hanem... hogy is van latinul mindez? A latin hivatalos nyelv volt, ott már csak nem pesteztek köznyelviesen, hanyagul! A német online lexikonban megtalálható, hogy latinul a budai Várhegyet Novus Mons Pestiensis névvel illették (középkori oklevelekben), azaz „pesti Újhegy”, ahol IV. Béla a „pesti várat” megalapította.

Mit jelentsen mindez? Hová tűnt Buda az elnevezésekből? Úgy tűnik, Buda szó szerint elveszett! Erre már mondhatjuk, hogy:

„Oda Buda.”

Oda lett Buda a törököknek, lehet. Azonban más jelentése is van az „oda” szónak, mégpedig irányjelzői. Erről az értelmezhetőségről tanúskodnak más változatok is a közmondások gyűjteményében: „Nem oda Buda.” és „Nem arra Buda (1820).” Arany János Toldijában a leparasztozott Toldi (talán szimbolikusan mint a nép fia) az, aki meg tudja mutatni az utat Buda felé a király katonáinak. Mellesleg, egy másik közmondás is Buda pozícióját hangsúlyozza:

„Itt van Buda, itt hegedülj!” (1820)

Úgy látszik, nemcsak a nagy pestezésben, de helyileg is elveszett Buda az emberek számára: „oda, nem oda, nem arra, itt”. Különös ez a sok irányjelzés a közmondásokban és irodalmunkban. (Itt még nincs vége, a kegyelemdöfést a végére hagyom.)

Mindazonáltal, honnan is jött a „Buda” elnevezés? A monda szerint Buda, aki Attila hun király testvére volt, önmagáról nevezte el a várost. Attila az ebből fakadó haragjából megölte testvérét. Meglehetősen érdekes, hogy a németek Attila király székhelyét (amit Buda önmagáról nevezett el) még a Nibelung-énekben is Etzelburg néven nevezik (magyarul: Attila városa), minthogy a gótok mint Attila alattvalói hajlottak szavára és róla nevezték el Budát. Etzelburgot a német leírás szerint a Duna jobb partján lévő hegyvidékes helyre építették. Feltűnő anomália, hogy a középkorban párhuzamosan használták az Ofen és Etzelburg megnevezéseket. A fentiekből már kiderül, hogy az előbbi szó szerint Pestet jelent, míg az utóbbi igazolható Budaként. Például Cillei Borbála királyné és régens, aki Luxemburgi Zsigmond magyar király hitvese volt, s akik uralkodói székhelyüket 1408 óta Budán tartották, az alábbi levelet írta németül Bécs polgármesterének 1425. március 13-ai keltezéssel (a bécsi levéltárban a mai napig megvan):

„das wir zugriffen und angefangen haben unser geslosser alhie ze Ungern und nemlich unsern Sitz ze Eczelburg fursich zepawen” [1]

[„minthogy kezünkbe vettük és sürgősen elkezdtük tovább építeni várainkat Magyarországon, és különösképpen a székhelyünket Etzelburg-ban”]

Úgy néz ki, hogy a budai építkezéseiről híres Zsigmond király hitvese, amikor a királyi székhelyüket, vagyis Budát nevezte meg németül, akkor nem Ofen-nek, hanem Etzelburg-nak nevezte azt.

Annyi mindenesetre köztudott, hogy Ofen ugyanaz, amit ma is lepestezünk, vagyis amit a köznyelv a mai napig vonakodik Budának nevezni.

Hol volt akkor Etzelburg? Még mielőtt arra gondolnánk, hogy délibábos magyarok jobb dolog híján mindenféle összeesküvés-elméletekkel szórakoztatják egymást, egy hétköznapi német portálra hivatkoznék (reise-zikaden.de), amely csak érintőlegesen ad választ kérdésünkre, s legkevésbé lehetnek járatosak a magyar délibábos elméletekben. A cikk címe „Nibelungen in der Wachau: Spurensuche einer sagenhaften Reise”, amelyben megkísérlik a Nibelung-ének mondai helyszíneit rekonstruálni. A cikk szerint Etzelburg „Gran”-ban, vagyis Esztergomban volt található. Első olvasásra képtelenségnek tűnik.

Mégis egy régi-régi közmondás valami egészen különös dologra figyelmeztet. Saját magam találtam rá és értelmeztem. Több változata is van, az egyik:

„Budát-Pesttől csak a Duna választja el, mégis hatvanhat mérföld.” (1823-ban gyűjtött)

Ez a közmondás aligha érthető a mai Buda és Pest viszonylatában, ezért a következő magyarázattal egészítik ki az ezt feljegyző közmondás-gyűjtemények: ez a közmondás tulajdonképpen egy szójáték („játszi”), ami arra épít, hogy Hatvan városa hat mérföldre van Budapesttől. Fontos megjegyezni, hogy a közmondásnak nem szerves része a magyarázat, az csupán egy utólagos, kései adalék. Az erre a közmondásra vonatkozó szegényes szakirodalom szerint ez a közmondás nem értelmezhető szó szerint, mert az „lehetetlen”, csupán játékos lehet, s még azzal is kedvesen kiegészítik, hogy ráadásul „tréfás” is. A magyarázatuk viszont annál tréfásabb: Hatvan tehát, amely állítólag arról kapta nevét, hogy 60 kilométerre van a fővárostól, 6 mérföldre van. Vagy 60, esetleg 66. Ez sehogy se akar kijönni a közmondásban. Sebaj, úgyis az vagyon írva, hogy ez egy játékos közmondás, tehát játsszunk el vele! A tény az, hogy akármennyinek is vesszük azt a bizonyos mérföldet (mérföldből ahány nemzet, annyiféle létezett), akármeddig is mérjük azt a távot, sehogy sem lesz Hatvan 60 kilométerre vagy mérföldre. Egy külön blogbejegyzés tárgyalja ki nagy alapossággal ezt a témát (hatvantortenete.blog.hu) „Az a bizonyos 60 km...” címmel. Mint kiderül belőle, Hatvan és az állítólagos 60 km névadói mivolta csupán egy városi legenda lehet, amely elképzelhető, hogy csak az 1920-30-as években terjedt el.

Térjünk vissza a közmondáshoz! A többi változatai:

„Buda és Pest között csak a Duna foly, mégis Buda Pesthez hatvanhat mérföld.”

„Pest, Buda közt csak a' Duna foly, mégis hatvanhat mérföld.”

Az nem mérvadó, hogy ezekben külön és nagybetűvel van-e Hatvan írva vagy sem, mivelhogy a közmondásokat, szólásokat elsősorban és eredetileg szóban használták, s csak aztán jegyezték fel.

Végül játsszunk el azzal az őrült gondolattal, hogy szó szerint vesszük, amit ez a közmondás közöl! Azaz, Buda 66 mérföldre fekszik Pesttől, csak a másik oldalán a Dunának. Tudjuk, hogy Pest hol van (ahol ma is, ami Ofen is volt, de „nem arra Buda” és nem Etzelburg)... Közel a 61. kilométerkőhöz, a Duna jobb partján (vagy akár 66 mérföldre Pesttől a Duna másik oldalán, komppal átkelve) található egy elég különös hegy, a Szamár-hegy, amelyet németül Eselsberg névvel illetnek (a német Wikipedia és régi német térképek alapján). Eselsberg a Burda nevű heggyel szemben fekszik, méghozzá Esztergom belvárosa közelében. A Szamárhegy (kötőjel nélkül, egybe!) pedig Esztergom közigazgatásához tartozó városrész. Eselsberg állítólag egy szándékos elírás folytán lett Eselsberg, mert egykoron az Etzelberg (Attila-hegy) nevet viselte. Összeesküvés vagy sem, Eselsberg pontosan ott van, ahol a német portál Etzelburg-ot feltételezi: mondhatni Esztergomban, közigazgatásilag legalábbis. Végül pedig, hogyan is néz ki ez a különös hegy? [1. kép]

1. kép (allevents.in)

Ez márpedig egy olyan hegy, amelyet minden magyar látott már egyszer valahol...: [2. kép]

2. kép

A magyar címerben a 15. századból megmaradt egy hegy ábrázolása, melyet hármashalomnak neveznek. Középső csúcsán egy korona látható. A korona szimbolizálja a királyi székhelyet, ami történetesen Buda volt. Hol van akkor a vár? Aki bejárja ezt a hegyet, csak kőhalmot talál, simára megmunkált sziklafalakat, érdekesen szabályos köveket, mintha romok lennének... Hogy hol a vár, arra válaszul:

Vár állott, most kőhalom,

Kedv s öröm röpkedtek,

Halálhörgés, siralom,

Zajlik már helyettek.

(Kölcsey: Himnusz)

Még az a bizonyos „siralom” is ott bújik valahol mind a mai napig a Búbánatvölgy nevében, amely éppen e hegy mellett van.

Mit jelentsen mindez? Egy nagy titok, vagy talán összeesküvés-elmélet csupán? Mindenesetre ebben mindenki nyakig benne van: mi mondjuk nap mint nap fővárosunkra, még Budára is, hogy Pest; ezt mondták az Ofen-nel (kemence) a németek s mondják a szótárak, minthogy a kemence szláv megnevezése is pest; latinul is Pestiensis; közmondásaink is egy elveszett Budáról szólnak, szó szerint értelmezve pedig egyik közmondásunk egy olyan hegyre mutat, amelyet véletlenül németül úgy hívnak, ahogy királynénk nevezte Budát németül, még egy német portál is mellesleg oda helyezi az Attila testvéréről (Buda) elnevezett várost, az ottani hegy pedig véletlenül úgy néz ki, mint a magyar címerben lévő hármashalom, királyi székhelyet jelképező koronával a tetején. Hogy hány véletlent bír el az ember lelkiismerete, azt mindenki döntse el maga. Népmeséink pedig úgy mondják:

„Aki nem hiszi, járjon utána!”

Forrás:

[1] Whelan, Mark. Sigismund of Luxemburg and the Imperial Response to the Ottoman Turkish Threat, c. 1410-1437. Thesis. Royal Holloway: University of London. 2014. Retrieved <https://core.ac.uk/download/pdf/28905950.pdf>.

https://www.mittelalter-lexikon.de/wiki/Ofen

https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Szolasok-regi-magyar-szolasok-es-kozmondasok-1/dr-margalits-ede-magyar-kozmondasok-es-kozmondasszeru-szolasok-5222/buda-552A/

https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-pallas-nagy-lexikona-2/e-e-7C62/etzelburg-8E1D/

https://reise-zikaden.de/nibelungen-in-der-wachau-donau-kriemhild-spurensuche/

https://hatvantortenete.blog.hu/2012/02/02/az_a_bizonyos_60_km

https://de.wikipedia.org/wiki/Burgus_Esztergom-Szentgy%C3%B6rgymez%C5%91_1#cite_note-Soproni_1978_25-19

Ajánlás

Ezek pedig már nem az én érdemeim: