A nagy globális felmelegedés svindli címmel tárja elénk egy dokumentumfilm, hogy részleteiben miért is egy hatalmas szemfényvesztés a globális felmelegedés körüli hisztéria. A felmelegedés tagadásáról szó sincs, de egészen más képet fest a jelenségről a megszólaló tudósok szakvéleménye, mint ahogyan azt a médiában eltorzítva ábrázolják. A film önmagában hatásos, de itt most a filmben megszólalóktól gyűjtöm össze magyar fordításban a lényeget. Sajnálatos, hogy a magyar közönség számára ez a téma alig-alig lelhető fel magyar nyelven, ezért e hiányt itt némileg enyhíteni igyekszem saját fordításomban.

1. ábra: biciklizésem során 7,31 kg CO₂-től óvtam meg a Földet, ezzel kímélve a környezetet. Vagy mégsem? (Kép: saját)

Egy személyes történettel kezdem. Biciklistaként egyszer megjegyezték nekem, hogy környezettudatos életmódot élek a biciklimmel, és hogy biztosan azért járok vele, mert a környezetet szeretném kímélni. Meglepődtem, mert ez a szempont nem az elsők között van, amiért kerékpárral járok. A biciklizés környezetkímélő előnyét azzal magyarázzák, hogy kevesebb szén-dioxidot (üvegházhatású gáz) bocsát ki a biciklista, mint a gépjárművek. Nem vetettem rá nagy ügyet, csak örültem, hogy még ebből a szempontból is jó a kerékpározás.

Mostanság pedig újra a szemem elé került a téma, mivel vettem egy kerékpáros computert, ami arra szolgál, hogy mérje a megtett utat, sebességet, időt és még sok mást. Többek között az enyém meglepetésemre méri a kibocsátott szén-dioxidot is. Újra témánál vagyunk. Bevallom, nem ezért a funkciójáért vettem meg, de megtudhatom belőle a CO₂ redukcióját a személygépkocsival összehasonlítva, azaz méri azt a tekerés alatti kibocsátott szén-dioxid mennyiséget, amit ugyanazon a távon autóban ülve termeltem volna, tehát a kijelzett szám mutatja kg/km-ben a megspórolt CO₂-t, amellyel elvileg elodázom az emberiség kihalását. De valóban így van ez, amit nap mint nap hallunk a médiában a globális felmelegedéssel és a szén-dioxiddal kapcsolatban? Mi a helyzet a világ híres top 100, 500, 1000, 2500 tudósával? Nézzük meg, mit mondanak a dokumentumfilmben a megszólaló szaktudósok! Alább közlöm a fordítást.

A tudományos háttér

Amikor azt mondják, nem hiszünk a globális felmelegedésben, azt mondom: de, hiszek a globális felmelegedésben, csak abban nem, hogy az ember által kibocsátott CO₂ okozza.

(Tim Ball, professzor, Winnipegi Egyetem / Klimatológia Tanszék)

Oly nagy intolerancia van bármiféle eltérő nézet irányába... A lehető politikailag leginkorrektebb dolog, hogy kétségbe vonjuk a klímaváltozás ortodoxiáját.

(Lord Lawson of Blaby, volt brit energiaügyi államtitkár)

Ha visszamegyünk nyolcezer évet a holocén időszakban – a jelenlegi interglaciálisunk –, sokkal melegebb volt akkor, mint napjainkban. Nos, a jegesmedvék nyilvánvalóan túlélték azt az időszakot velünk egyetemben; nagyon alkalmazkodóak, és ezek a meleg időszakok a múltban, melyeket termális csúcsnak hívunk [holocén maximum], nem jelentenek problémát számukra.

(Ian Clark, professzor, Ottawai Egyetem / Földtudományi Tanszék)

Bárki, aki körútra jár és mondogatja, hogy a szén-dioxid a felelős a 20. századi felmelegedés legjaváért, az meg se nézte az alapvető számadatokat.

(Patrick Michaels, professzor, Virginiai Egyetem / Környezettudományi Tanszék)

A CO₂ exponenciális növekedésnek indult 1940 körül, azonban a hőmérséklet ténylegesen csökkenni kezdett 1940 és 1975 között, tehát ellenkező viszonyt mutatnak, amikor is a CO₂ hirtelen megnövekszik, mégis csökken a hőmérséklet. Ezért nem mondhatjuk, hogy a CO₂ és a hőmérséklet egymással jár.

(Syun-Ichi Akasofu, professzor és igazgató, Nemzetközi Északi-sarki Kutatóközpont)

Úgy találtuk, tömören, hogy a bolygónk nagy részén az atmoszféra zöme nem melegszik olyannyira, mint a felszínen ebben a régióban, és ez egy igen nagy fejtörő számunkra, mivel az elmélet igazán egyértelmű: ha a felszín melegszik, az atmoszférának is gyorsan kellene melegednie. A hőmérséklet növekedése az atmoszférának egyáltalán nem drámai és valóban nem illik össze az elmélettel, melyet a klímamodellek hangoztatnak.

(John Christy, professzor és kutatásvezető, Éghajlat-változási Kormányközi Testület)

A problémák egyike, amely csapást mér a [klíma]modellre, hogy úgy számítják, minél feljebb megyünk az atmoszférában, kivéve a sarki régiót, a felmelegedési ráta növekszik. Pedig teljes mértékben tisztázott két adatkészletből is, nemcsak műholdas adatokból, melyekről mindenki beszél, hanem meteorológiai léggömbök adataiból, hogy nem tapasztaljuk ezt a jelenséget. Valójában úgy néz ki, hogy a felszíni hőmérséklet némileg jobban melegszik a felsőlégkörinél. Ó, ez egy nagy különbség!

(Patrick Michaels, professzor, Virginiai Egyetem / Környezettudományi Tanszék)

Ezt a gondolatmenetet folytatja Richard Lindzen (professzor, Massachusettsi Technológiai Intézet / Meteorológiai Osztály):

Ezen adatok arra visznek rá, hogy amit tapasztalunk, az az, hogy a felmelegedés valószínűleg nem az üvegházhatású gázoktól van.

Majd így folytatja Frederick Singer (professzor és volt igazgató, USA Nemzeti Időjárási Szolgálat):

Azaz a megfigyelések nem mutatnak [hőmérséklet] növekedést a magassággal, hanem a legtöbb megfigyelés egy kis csökkenést mutat a felmelegedés rátájában. Tehát összességében el lehet mondani, hogy az ember által okozott globális felmelegedés elmélete bizonyítékkal van megcáfolva.

További idézetek:

Néhány dolog jobban idegesít: amikor embereket hallok beszélni a szén-dioxidról mint szennyezőanyagról! Te is szén-dioxidból vagy, én is szén-dioxidból vagyok, a szén-dioxid az, ahogyan az élőlények növekednek.

(Nigel Calder, volt szerkesztő, New Scientist)

Az ember egy kis töredékét termeli a szén-dioxidnak, egyjegyű számmal értékelhető százalékban, amely az atmoszférába kerül.

(John Christy, professzor és kutatásvezető, Éghajlat-változási Kormányközi Testület)

Kiegészítő tények a filmből:

• A vulkánok minden évben több CO₂-t termelnek, mint az összes gyár, autó, repülő és más ember által kibocsátott szén-dioxid együttvéve.
• Az állat- és növényvilágból természetes folyamatok révén is hatalmas mennyiségű CO₂ kerül a légkörbe.
• A legnagyobb szén-dioxid kibocsátók azonban maguk az óceánok.

Nem bizarr, hogy azt gondoljuk, mi emberek, mikor megtankoljuk autóinkat, felkapcsoljuk a villanyt, hogy mi vagyunk azok, akik irányítják az éghajlatot? Csak tekintsünk fel az égre! Vegyük észre azt a masszív valamit, a Napot! Még mi emberek is, a jelenlegi 6 és fél milliárdunkkal, parányiak vagyunk hozzá képest.

(Philip Stott, professzor, Londoni Egyetem / Biogeográfiai Tanszék)

A dokumentumfilmből összefoglalva a lényeget: az éghajlatváltozás nem a szén-dioxiddal, hanem a naptevékenységgel mutat korrelációt (például a napfoltok megjelenési sűrűsége), amelyre évszázadokra visszatekintő csillagászati mérések mutatnak rá. (Lásd 2. ábra)

2. ábra: a CO₂ és a hőmérséklet, ill. a naptevékenység és a hőmérséklet összefüggése. Az utóbbi mutat korrelációt. (Forrás: a dokumentumfilm)

A Nap irányítja a klímaváltozást, a CO₂ irreleváns.

(Dr. Piers Corbyn, klíma-előrejelző, Weather Action)

A dokumentumfilm kitér arra is, hogy fél évszázaddal ezelőtt még globális lehűlésről és egy új jégkorszak fenyegetéséről volt szó a médiában. Mindenesetre azóta elég éles váltás történt.

A (zöld?)politikai háttér

Margaret Thatcher miniszterelnöksége előtt és alatt energiaválságot élt át nemcsak a világ, amely az olajválságok során látta, hogy ingatag talajon áll a kőolajon alapuló gazdaság, hanem Nagy-Britannia is megszenvedte a szénalapú energiagazdálkodást a bányászok sztrájkja során. A problémás energiaellátást így észszerű volt más forrásból, atomenergiából nyerni, ám ez sok más negatív tényezőt vont maga után. Ennek megindoklására a CO₂ érve ideálisnak mutatkozott, hiszen az atomenergia megkímél minket tőle.

A tárgy [CO₂ környezeti hatása és az energiaválság] politikai üggyé tétele Margaret Thatcher-rel kezdődött.

(Nigel Calder, volt szerkesztő, New Scientist)

Őt [Thatcher-t] mindig is foglalkoztatták ilyen ügyek – emlékszem, amikor energiaügyi államtitkár voltam –, hogy előmozdítsa az atomenergiát még jóval a klímaváltozás ügyének felbukkanását megelőzően, mivel az energiabiztonságban volt érdekelt és nem bízott a Közel-Keletben, sem a bányászok országos szakszervezetében, ekképp sem az olajra, sem a szénre nem alapozott. Ezért úgy érezte, a nukleáris energiában van a jövő. És amikor a klímaváltozás, a globális felmelegedés kérdése felmerült, úgy gondolta, ez nagyszerű, mert ez ismét egy újabb érv [a nukleáris energia mellett], mivel nincsen szén-dioxid-kibocsátása, ezért vezessük be a nukleáris energiát. Ez volt az, amit nagyjából hangoztatott, mindezt azóta elferdítve adták elő.

(Lord Lawson of Blaby, volt brit energiaügyi államtitkár)

... és ezt hangoztatta [Thatcher] a tudósoknak is. Elment a Royal Society-hez is [természettudományos akadémia], és közölte, hogy pénzforrások állnak rendelkezésre számukra, hogy bizonyítsák ezt a dolgot [a CO₂ mint a globális felmelegedés előidézője]...

(Nigel Calder, volt szerkesztő, New Scientist)

... és elkerülhetetlenül a kutatások, fejlesztések és intézmények elkezdtek felszaporodni, fogalmazzunk így, amelyek a klímát voltak hivatottak kutatni, de különös tekintettel a szén-dioxid és a hőmérséklet kapcsolatára.

(Philip Stott, professzor, Londoni Egyetem / Biogeográfiai Tanszék)

Az átváltás a klímára mint legfőbb iránycsapásra, két nagyon különböző okból jött. Az első az volt, hogy mivel a 80-as évek közepére az emberek többsége már egyetértett minden észszerű dologgal, amelyeket mi a környezetvédelmi mozgalmunkkal hangoztattunk, hogy csinálniuk kellene, ezért a nagy egyetértésben nehézzé vált a többséggel való konfrontálódás. Így az egyetlen mód a rendszerellenességre az volt, hogy minél szélsőségesebb álláspontot képviseljünk. Amikor otthagytam a Greenpeace-t, éppen a kellős közepén voltak egy kampánynak, hogy világszerte betiltsák a klórt. Ahogy mondtam nekik: „gyerekek, ez a periódusos rendszer egyik eleme, mint tudjátok! Arra gondolok, hogy nem hiszem, hogy módunkban állna betiltani egy egész kémiai elemet.” A másik ok, ami miatt a környezetvédelmi szélsőségesség felbukkant, az a kommunizmus világának bukása: a fal ledőlt, a háborúellenesek és a politikai aktivisták átmentek a környezetvédelmi mozgalomba, magukkal hozva a neomarxizmusukat és elsajátítva a zöld nyelvezetet egy rendkívül furfangos módon, hogy álcázzanak napirendi pontokat, melyeknek sokkal több közük van az anti-kapitalizmushoz és anti-globalizmushoz, mint bármilyen ökológiához vagy akárcsak tudományhoz.

(Patrick Moore, a Greenpeace egyik alapítója)

Például napjainkban sokat hallunk arról, hogy a szélsőséges időjárási jelenségek, katasztrófák az emberi tevékenység következményei. Ez is tudományosan megalapozott? Úgy tűnik, ez sem:

Ez színtiszta propaganda. Minden egyes meteorológiai tankönyv azt írja, hogy a fő forrása az időjárási zavaroknak nem más, mint a hőmérsékleti különbsége a trópusoknak és sarkoknak. Ugyancsak azt írják, hogy egy melegebb világban ez a különbség csak kisebb lesz. Ez azt jelenti, hogy kevesebb viharosság, kisebb változékonyság lesz, de valamilyen okból ezt nem tekintik katasztrofálisnak... Tehát az ellenkezőjét mondják az embereknek.

(Richard Lindzen, professzor, Massachusettsi Technológiai Intézet / Meteorológiai Osztály)

Minden, ami környezetvédelmi hír, cikk, megállapítás, az tudományosan is megalapozott? Nem, például a maláriát terjesztő szúnyogokkal való riogatás, amelyek állítólag a globális felmelegedéssel terjednek el. A terület szakértője, Paul Reiter cáfolja és hangsúlyozza:

Megrémülve olvastam a második és harmadik [környezetvédelmi] értékelési jelentést, mivel oly sok téves információ van bennük anélkül, hogy bárkire bármiféle való utalás lenne vagy jóformán említése volna a tudományos szakirodalomnak – a valódi tudományos irodalomnak –, azon irodalomnak, melyet az adott szakterület specialistái írtak.

(Paul Reiter, professzor, Pasteur Intézet / Orvostani Entomológiai Osztály, Párizs)

A The Wall Street Journal-nek írt levelében Frederick Seitz, az amerikai tudományos akadémia (National Academy of Sciences) korábbi elnöke figyelmeztet, hogy egy globális felmelegedéssel kapcsolatos kiadványban visszaéltek a hivatkozott tudósok neveivel, mert nem azonos tartalmú, megmásított változat került kiadásra; fontos fejezetek hiányoznak, mint például amelyekből kiderült volna, hogy semelyik idézett tudományos munka nem támasztja alá egyértelműen, hogy az üvegházhatású gázok okoznák a megfigyelt klímaváltozást.

Az egyik mintapéldája az ilyesfajta visszaéléseknek Paul Reiter nevével történt:

...amikor láttam a végső változatát [a kiadványnak], a nevem még mindig ott volt, tehát kértem az eltávolítását. Nos, azt mondták, hogy hozzájárultam a munkához, így benne hagyják. Erre mondtam, hogy nem, én nem járultam hozzá a munkához, mert semmit se vettek figyelembe abból, amit közöltem.

(Paul Reiter)

Nevét csak akkor vették le a hivatkozott irodalomból, amikor már jogi lépésekkel fenyítette meg a tudományosnak álcázott zöldpolitikai kiadvány felelőseit. Reiter így folytatja:

...azok, akik szakértők, de nem értenek egyet a polémiával, és visszakoznak – számos ilyenről van tudomásom –, őket egyszerűen ráteszik a szerzői listára és részeseivé válnak ennek „a világ 2500 vezető tudósának” [melyeket a sajtóban emlegetni szoktak]. [...] Ez az állítás, hogy az IPCC tömöríti a világ 1500-2500 vezető tudósát... ha megnézzük a bibliográfiában ezeket az embereket, kiderül, egyszerűen nem igaz: számos olyan van, aki nem is tudós.

A dokumentumfilm végén szó esik még arról is, hogy a globális felmelegedés körüli szervezetekben temérdek karrier, pénz és érdek épül arra, hogy a felmelegedésért az embert tegyék felelőssé, miközben azok, akik tudományosan, észszerűen szeretnének érvelni az ember által okozott felmelegedés elmélete ellen, azokat száműzik.

Végezetül a zöldpolitika afrikai ámokfutása kerül bemutatásra a filmben, szemléltetve mindazt az egészség- és környezetkárosító rombolást, amit a zöldlobbi végez Afrikában: az elektromosság mellőzése végett (bevezetése helyett) a méregdrága nap- és szélerőműveket támogatják például kórházakban (amit még sok nyugati ország sem engedhet meg anyagilag), miközben az afrikai kórházakban működésképtelen még a meglévő kevés berendezések fele is, mert a napenergia megbízhatatlanul egyenetlen energiaforrás (nem mindig süt a nap...), az esti fűtéshez és világításhoz pedig így kénytelenek fa- és egyéb tüzeléssel más forrásokhoz nyúlni, ezzel nagyobb környezetszennyezést és fakitermelést előidézve, mintha elektromosságot használnának. Itt is megmutatkozik, hogy a zöldmozgalom célja kevésbé a környezetvédelem, inkább politikai mozgalomként működnek, ez esetben Afrika nyomorban tartása és iparosodásának megakadályozása az érdek:

Egy dolog tűnik ki tisztán minden környezetvédelmi vitából: az a pont, hogy itt valaki buzgón meg akarja ölni az afrikai álmot. És az afrikai álom pedig az, hogy fejlődjünk.

(James Shikwati, közgazdász és író)

A környezetvédelmi mozgalom a létező legerősebb erővé fejlődött, amely megakadályozza a fejlődést a fejlődő országokban. [...] Úgy vélem, helyénvaló, hogy emberellenesnek nevezzem őket. Rendben, nem kell azt gondolni, hogy az ember jobb a bálnáknál, baglyoknál vagy bárminél, ha nem akarjuk, de minden bizonnyal nem jó dolog azt gondolni az emberről, hogy hulladékok vagyunk.

(Patrick Moore, a Greenpeace egyik alapítója)

A dokumentumfilm angolul megtekinthető itt:

Hivatkozások:

Az idézetek a The Great Global Warming Swindle c. dokumentumfilmben megszólalók kijelentéseinek fordításából származnak.